Chapter 9..!

Sziasztok Manócskák. :3
Picit szomorú vagyok. Igyekszem a részekkel.. Tényleg mindent megteszek, de sajnos semmi visszajelzést nem kapok. Az egy dolog, hogy van 900 megtekintés, de nem minden. Nagyon hálás vagyok érte, de kommenteket várok. Vagy bármiféle más visszajelzést. Írhattok facebookon: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005001074654
Be is jelölhettek.. Akármi.. Csak nem akarom azt érezni, hogy mindhiába csinálom. Bevallom, már fontolgatom a blog lezárását. Légyszi írjatok kritikát. Felőlem azt is beleírhatjátok, hogy rosszul csinálom. Mindegy, csak legyenek visszajelzések. :-*
Egyébként már a trailer is készülőben van a fejléccel együtt. Nemsokára hozom őket. De addigis itt a 9. rész! Jó olvasást! 
                                                                                                                                 Justagirl*.* :33

-Lucia szemszöge-

A neve Harry. Harry Styles. És nagyon jó vele beszélgetni. Azt hiszem beleszerettem.. Nem, dehogy.. Illetve nem szabadna.. De mi van ha mégis? Összezavarodtam. Ő az, aki az álmomban szerepelt, még a repülőn.. De akkor ki az elrablóm? Szemeim megtelltek könnyel, de nem kerültek a felszínre.. Még nem. Az ágyamban forgolódtam.. Lehetetlen volt, hogy lecsukjam a szemem és álmaimba repüljek. Kérdések kavarogtak bennem, amikre egyre csak kerestem a választ.. Nem találtam. Liam-mel nem osztottam meg kétségeim.. Danielle-el azóta sem beszéltem.. Magamra maradtam. Illetve... egy fiúra, akiről nem tudom, hogy bízhatok-e benne. Az első könnycsepp gurult végig arcomon. Majd még pár követte. Ágyamban felültem, úgy folytattam a zokogást. Egy határozott mozdulattal töröltem meg nyirkos arcom, és elgondolkodtam. Miért is jöttem ide? Tanulni akartam. Ez megvan. Erősnek kell lennem. Tudok élni Danielle nélkül is, ebben biztos vagyok. Szembesültem azzal a ténnyel, hogy csak magamra számíthatok. A saját utamat fogom járni. A saját lábamon fogok állni. Megoldok mindent.. Egyedül.. - visszafeküdtem, lecsuktam a szemem, és már kissé megnyugodva aludtam el.

-Harry szemszöge-

Nem szabadott volna.. Egyáltalán nem így terveztem.. De olyan szép.. kedves... minden jót el tudok róla mondani, amit csak lehet egy lányról. Egyszerűen tökéletes. Nem tehetem ezt vele. Fázom.. A jéghideg Londoni időben mászkálok éjszaka.. Magányosan. Nem tudom, mit tehetnék. Nem találom a helyem. Hirtelen futni kezdek. Fogalmam sincs, miért vagy hogy hova, egyszerűen most úgy kényelmes. Megállok egy parknál, leülök az egyik padra. Megborzolom így is elég kócos hajam. A munkámat nem hagyhatom ott. Viszont Lucia is az enyém lesz. Még nem tudom, hogy.. Igazából fogalmam sincs.. Felállok a padról és ismét futásnak eredek. Már tudom hova. Sophia-hoz kell mennem, mégpedig sürgősen. Felrohanok a lépcsőjén, majd az ajtón kezdek dörömbölni. Pár másodperc múlva hangos kiabálás szűrődik ki a házból.

- Mindjárt megyek.- üvöltötte torkaszakadtából. - Te meg mit keresel itt? - nyitott ajtót, a legkevésbé sem kedvesen, egy szál köntösben.

- Bemehetek? - kérdeztem.

- De csak ha muszáj. - invitált be. - Jó lenne, ha itt kint ülnél le.

- Csak nem vendéged van? Egy sármos hálótárs? - nevettem el magam.

- Semmi közöd hozzá, Styles. Egyébként, ha érdekel egy fél órával később is jöhettél volna. 

- Már mindjárt világos. Rövid leszek. Úgy tűnik várnak. - tértem a lényegre.

- Vicces.. Szóval mi a probléma? Meg van a ribanc? Megölted vagy csak elraboltad? Részleteket. - Izmaim megfeszültek a ribanc szó hallatán. Sophia Lucia-t okolja azért, hogy Liam-mel szakítottak. Az én feladatom pedig, hogy elraboljam Lucia-t.. Vagy megöljem. Sophia bízott meg.

- Azonnal fogd be! Nem beszélhetsz így róla. Nem is ismered Őt. A legkevésbé sem egy ribanc.. 

- Most miért véded? Elvette a pasim. Márpedig senki, ismétlem senki nem veheti el tőlem, azt akivel éppen vagyok. Megfogadtam, hogy ezért még fizetni fog. Ha nem az életével, akkor mással. Ha nem tetszik az álláspontom, el lehet menni. Nyugodtan állj mellé. Védelmezd. Egyszer úgy is megölöm. És akkor te már semmit nem tehetsz.

- Nem is Liam érdekel téged! Csak az a kib*szott bosszúvágy irányít. Most is megvagy Liam nélkül, nemde? Akkor minek tepersz? Nem értelek, Sophia. Mindegy.. Folytassátok csak. Én itt sem vagyok. Egyébként, ha hozzáérsz Lucia-hoz, akkor gondoskodom róla, hogy a börtönben éld le hátralévő életed!

- Kedves Harry, el is feledkeztél arról, hogy te is bűnrészes vagy? Elvégre te ijesztetted őt halálra a könyvtárban. Te koslattál utána minden nap. Tőled retteg és nem tőlem. Ezt jól vésd az eszedbe! - nem reagáltam.. Csak kisétáltam a házból.. Hazamenni nem volt erőm. A közeli erdőben húztam meg magam.. És csak törtem a fejem.. Mit is kezdhetnék magammal most? Mindenesetre megvédem Lucia-t. Ez az egyetlen dolog, amit tehetek.