2014. augusztus 31., vasárnap

Chapter 18..!

Sziasztok Manócik.! :)
Köszi a (hangsúlyozom) több, mint 4500-megtekintést! Pipálgassatok, iratkozzatok fel, ha tetszik amit csinálok! És a legfontosabb: Írjatok véleményt kommentbe!! Köszi előre is :)
Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
American Dream: http://americaandreeam.blogspot.hu/2014/08/3-resz.html
Jó olvasást!! <3 :-*
Zeneajánló: Little Mix - Move
                 Pixie Lott - Nasty

Pusszantás: Justagirl*.* :33



-Danielle szemszöge-


- Liam kérlek fejezd ezt be! Inkább legyél rám büszke. Másnaposságtól hasító fejfájással próbálok valami kaját összerakni. - mondtam, mikor a palacsinta tészta keverése közben barátom intenzíven csikizni kezdett.
- És mi van akkor, ha én nem szeretnék enni? - folytatta eddigi tevékenységét.
- De nekem nagyon jól esne ez a palacsinta.. Már ha eltudnék odáig jutni, hogy kisüssem..
- Tudod mit? Együk inkább nyersen. - mondta, majd hirtelen belenyúlt a tésztába, és egy maréknyit az arcomra kent.
- Vááá! Ezt nem úszod meg szárazon! Most nézd meg, mit tettél. A hajam is olyan lett.. - sajnáltattam magam.
- Akkor ezért a tettemért előre is bocsánatot kérek.
- Mégis milye.. - Nem bírtam befejezni.. Tetőtől talpig úsztam a palacsinta tésztában.. 
- Fantasztikus.. Most még zuhanyozhatok is.. Gratulálok. De előbb... Egy ölelést, Payno? - kérdeztem látszólag udvariasan, majd magamhoz öleltem, minek hatására rá is került az ételnek szánt trutyiból.
- Igazad volt.. Nem úsztam meg szárazon. - nevettünk mindketten a felforduláson, amit okoztunk. 
- Azt hiszem, Lucia meg fog ölni.. Ki kéne takarítani.. 
- De tuti nem most. Előbb mossuk le magunkról ezt a borzalmat.
- Hogy mered sértegetni a tésztámat? Tudod milyen finom lett volna, ha nem locsolsz meg vele? - jött közelebb.
- El sem tudom képzelni.. - még közelebb jött.. meg akart csókolni..
- Liam.. ezt ne.. - toltam el magamtól, majd a fürdő felé igyekeztem.
- Mégis miért ne? - utánozott. - Tudtommal tetszem neked.. És ez kölcsönös.. - jött utánam a fürdőbe és maga felé fordított.
- De.. neked nem rám van szükséged.. - nyögtem ki.
- Honnan tudod, hogy kire van szükségem? Pont egy ilyen palacsinta tésztával-összekent lányra vágyom. Elhiheted.
- De akkor sem tehetjük.. - hajtottam le a fejem, de ő két keze közé fogta azt.
- Danielle.. Engedd, hogy szeresselek.. Megígérem jól fogunk szórakozni.
- Biztos? - bizonytalankodtam.
- Egészen. - mondta, majd megcsókolt. Volt már pár fiúm, de érzem, hogy Ő különleges.. Ő más.. - Akkor zuhanyozunk?
- Persze. De akkor menj ki.
- ... Pedig reméltem, hogy nem küldesz ki..
- Pedig kint megvárhatsz. Köszi. - mondtam, majd becsaptam az ajtót Liam után, aki már nem csak a barátom.





-Lucia szemszöge-



- Neked nem is kell jól szerepelned.. Mióta megláttalak tetszel.. - ahogy kiejtette a szavakat beleborzongtam. Nem hittem, hogy ugyanazt érzi, amit én.
- Oké... Figyelj, ez még nagyon új nekem.. Nem nagyon tudok mit kezdeni vele..
- Lucia, tudtommal nem mondtam semmi zavarbaejtőt, perverzet vagy hasonlókat. Nem kell válaszolnod. Majd később visszatérünk rá. Majd ha készen állsz.. - bólintottam. - Lapozzunk.
- Mesélnék a családomról, de gondolom már tudsz mindent..
- Nagyjából igen. Már megérte nyomozni. - nevetett.
- Akkoor.. - nyújtottam meg az o-betűt. - Térjünk vissza az előző témánkhoz. .. Nekem tetszel.. - néztem lefelé.
 


- ...Hát ez nem volt valami meggyőző..
- Volt egy álmom.. Még mikor Londonba utaztunk Liam-mel.. Amikor még nem ismertelek. Harry.. Te szerepeltél abban az álomban. Azóta akarlak megismerni. Eleinte fogalmam sem volt, hogy mit jelenthet ez a furcsa álom, de most már biztosan tudom. Azt hiszem szeretlek.. - néztem a szemébe.
- Komolyan? Szeretnéd egy gyilkos mellett leélni az életed?
- ..  Ha nem bánod teszek egy próbát. - mondtam, majd egy századmásodperc múlva már a karjaiban érezhettem magam.
- Akkor hajrá. - mondta, majd megcsókolt. Ez volt az első csókom. Jobban nem is sülhetett volna el. Danielle-t tuti meg fogja enni az irigység. Kíváncsian várom a reakciójukat.

2014. augusztus 29., péntek

Chapter 17..!

Sziasztok!!
Újra itt vagyok, ezúttal a 17. résszel. Örülnék, ha kommentelnétek, ezen kívül a pipálgatás, a feliratkozás is nagyon jól esne!
Facebook csoport: (lépjetek be!) https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
Jó olvasást kívánok, Manócskák.! :)
Zeneajánló: Tim Berg - Seek Bromance
                Tom Boxer & Morena - Deep In Love
Pusszantás: Justagirl*.* :33



-Liam szemszöge-


- Jó reggelt, Csipkerózsika! - ébresztgettem a Lucia ágyán végigterülő Danielle-t. 
- ... Hadd aludjak vissza.. Még csak két óra.. - Nézte meg álmosan telefonja képernyőjét.
- Igen, délután kettő.. Úgyhogy igazán felkelhetsz..
-  ... Ez tudod mit jelent? Jézusom.. - kelt fel hirtelen.
- Azt hogy sokáig alszol? - nevettem.
- ... Te tényleg nem érted.. Lucia ott aludt Harry-nél.. Ez se mindennapi dolog.. Andrews bepasizott!! - üvöltve valami furcsa öröm táncot lejtett a szőnyegen.
- Uram isten.. - mondtam, majd kimentem a szobából. - Soha nem fogom megérteni a nőket...



Payzer.♥ | via Tumblr



-Harry szemszöge-



A reggeli boldog ébredésemet elrontotta, hogy Lucia-t nem találtam magam mellett. Nehézkesen felkeltem, majd tiszta ruha után kutattam, mikor megtaláltam a megfelelőt, magamat nem zavartatva vettem át. A szennyest a fürdőben lévő szennyes kosárba dobtam. Innen a nappaliba indultam, de ott sem találtam meg Lucia-t. Tuti a konyhában van. - Gondoltam, mivel elég jó illatok csapták meg az orromat. Lassan, figyelve arra, hogy ne vegyen észre, leültem a konyha pult melletti székek egyikére.. Csak figyeltem, hogyan szorgoskodik az Én Méhecském. Ő hirtelen megfordult, majd az ijedtségtől majdnem a reggelinket a földre hajította. 
- Mégis mióta ülsz ott? - kérdezte, miközben lerakta a még gőzölgő tojásrántottát.
- Épp elég ideje, hogy tudjam volt itthon tojás. Azt hittem üres a hűtő. 
- Csak hogy tudd nem volt itthon semmi ehető. Boltban is voltam.. - rakta az asztalra az ételt.
- Méhecske.. Kezdem azt érezni, hogy nem érdemellek meg. - ültem át az asztalhoz. Ő is leült, majd enni kezdtünk.
- Nem vagyok a tulajdonod. Remélem ez világos.
- Még nem.. - válaszoltam, majd mikor befejeztük, Lucia elmosogatott, én pedig tévé elé ültem.
- Mi jót nézünk? - ült oda mellém.
- Amit csak szeretnél. - öleltem magamhoz. Ezután magához vette a távirányítót, majd gondolkodás nélkül kapcsolta ki a tévét.
- Akkor inkább beszélgessünk. Meg akarlak ismerni. - fordult szembe velem.
- Már ismersz.. Én vagyok a rosszfiú, akit senki sem szeret.. Nézz rám.. A macskámmal élek. Nem értem miért vagy még velem..
- Juujj.. Van cicád? Biztos nagyon aranyos. - nyújtotta meg az u-betűt. - Egyébként meg nem azt szeretnéd, hogy legyen valaki aki szeressen? Akkor meg beszélgess velem.. Engedd, hogy megismerjelek. Másképp a cicádat simogatva fogsz megöregedni.
- Szóval látsz rá esélyt hogy te meg én..
- Harold, ez egyáltalán nem publikus információ. - szakított félbe.
- Akkor inkább mesélek. Mit szeretnél tudni?
- Mindent. Az elejétől.
- Huh.. Szóval.. Anyám Anne Cox, apám Des Styles.. Van egy nővérem, Gemma, akivel egész jól kijövünk mind a mai napig. A szüleim hét éves koromban elváltak.. Szörnyű volt.. Utána anyámmal és Gemm-el éltem, majd anyu bejelentette, hogy barátja van. Robin Twist lett a nevelőapám. Kezdetben nem kedveltem őt, mert azt hittem, hogy ha bírom őt, az apu felé árulás.. De az idő múlásával egyre jobb kapcsolatban lettünk. Nagyon jóban voltam a családommal. Mindent meg tudtunk beszélni.. Aztán ez megváltozott.. 18 voltam mikor először öltem.. Furdalt a lelkiismeret, ezért vallottam be a családomnak. Anyám azt mondta, hogy az Ő házába egy gyilkos ne tegye be a lábát.. Hát nem is tettem többé.. Eljöttem onnan busszal Londonig, majd néhány hétig átmeneti szállásokon éltem. Aztán megismertem Sophia-t.. Neki kezdtem dolgozni.. Lett pénzem, házam, autóm.. De elvesztettem a családom.. És most itt vagyok... - fejtettem ki életem történetét. - A nővéremmel titokban tartjuk a kapcsolatot. Minden héten felhív.. Azért titokban, mert ha anyu megtudná, valószínűleg Gemma-val is megszakítaná a szülő-gyerek viszonyt. Utálom, hogy a családom fél tőlem.. Nem akartam ezt kiváltani belőlük.. Mindegy..
- Sajnálom.. Figyelj, mi lenne ha összehoználak anyukádékkal? Segíteni szeretnék..
- Nem jó ötlet. Semmit nem érnél el vele.. Anyu nagyon okos nő, de rendkívül makacs. Ha fejébe vette, hogy kitagad, akkor halálomig se fog velem szóba állni..
- Azért megpróbálhatnánk!.
- Kérlek.. ne!..
- De azért szólj, ha meggondolod magad.
- Hidd el, te leszel az első.. Méhecske. - pusziltam meg a fejét.
- Figyelj.. Te hány éves is vagy? Csak a miheztartás kedvéért.
- Érdekel, mi? Segítek. Öt év van köztünk.
- 22... Öreg vagy.. - nevetett.
- Azért remélem a kor nem akadály..
- Nem érdekel a korkülönbség. Az érdekel, hogy megértjük-e egymást. Hogy megbízom-e benned.. És eddig őszintén bevallom, egész jól szerepelsz.
- Neked nem is kell jól szerepelned.. Mióta megláttalak tetszel..



mila kunis animated GIF

2014. augusztus 28., csütörtök

Chapter 16..!

Sziasztok!
Már a 16. résznél tartunk!! :)) Köszi a támogatást. Pipálgassatok, írjatok véleményt kommentbe, íratkozzatok fel,!!
Facebook csoport : https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
Valamit szeretném ha itt is olvasgatnátok egy kicsit:  http://americaandreeam.blogspot.hu/2014/08/3-resz.html --> ez az LB-m által írt blog. Olvassátok!! <3
Jó olvasást mindkét bloghoz!!
Zeneajánló: Sia - Chandelier
                  Ed Sheeran - Sing

Pusszantás: Justagirl*.* :33



-Lucia szemszöge-



- Kérsz valamit inni? - kérdezte Harry udvariasan, mikor már a sok pletyitől kiszáradt szájjal kommunikáltunk.
- Csak sima vizet. - válaszoltam, mire elnevette magát.
- Igen, azt hiszem az alkohol igényed az este folyamán ki lett elégítve. - nevetett tovább, majd felém nyújtotta a vízzel teli poharat.
- Vicces... Harold.. - nevettem most már én is.
- Hé.. Kértem, hogy ne hívj így! Utálom a nevem. 
- Igazán nem kéne utálnod. Szerintem egész aranyos. - ittam bele jéghideg vizembe zavaromban.
- Méhecske.. Ne hozz zavarba. - vigyorgott, aminek köszönhetően imádni való gödröcskéi is megjelentek.
- Igyekszem. - nevettem én is. - Egyébként.. te ugye nem hiszed azt.. hogy velem.. - ittam bele ismét italomba .. nem bírtam kinyögni - hogy Liam megcsalta velem Sophia-t?
- ... Látszólag nem vagy az a fajta lány, aki ilyet tenne...
- Szóval látszólag.. - sóhajtottam.
- Figyelj, mikor Sophia kiadta a 'feladatot' , akkor az akció előtt ilyen megfigyelés féleséget kellett csinálnunk.. Ami abból állt, hogy követtünk téged mindenhova... Tudnunk kellett, hova jársz gyakran - azaz hol tudunk elkapni.. Amikor én voltam megfigyelésen, az esett le, hogy te egy rendkívül kifinomult, a viselkedésedből kivehetően pedig mondhatni átlagos lány vagy.. Aki képtelen lenne arra, hogy lefeküdjön a legjobb barátjával, miközben annak barátnője van. Mint egy földre szállt angyal.. Persze tisztában vagyok vele, hogy te sem vagy szent.. De semmilyen rossz dolgot nem tudnék kinézni belőled...
- .. Nem is tettem semmit.. Tulajdonképpen még normális fiú sem volt az életemben.. És még nem is feküdtem le senkivel.. - arcom ijedt tekintetre váltott, az Ő szemei is kikerekedtek. - Jézusom, ezt miért pont neked mondom? - temettem arcom kezeimbe.
- Semmi baj, Méhecske. Legalább már tudom, hogy az első pár alkalommal óvatosnak kell lennem. - .. majdnem elsüllyedtem.. 
- Tudod, hogy perverz vagy? Nem is kicsit. 
- Hát.. mondták már. - nevettünk ismét.
- Harry.. Hazaviszel? Liam már biztos nem tudja, hol vagyok.
- Egy feltétellel. 
- Ó.. Hogy te már feltételeket szabsz. Mi lenne az?
- Átöltözöl, vagy amit akarsz, és visszajövünk hozzám. - kötötte ki.
- Igazából ez a megállapodás viszonylag kedvező. - vigyorodtam el.
- Viszonylag? Kisasszony, hallja magát? Velem lenni felüdülés. Kérem, vegye komolyan!.
- Egoista.. Mindegy, menjünk inkább.. - mondtam, majd elindultunk. Vajon aggódnak otthon értem? Majd meglátjuk.




- Bejössz te is, vagy megvársz kint? - tettem fel a kérdést Harry-nek.
- Lássuk csak.. egy nőnemű egyed elkészülési ideje fél és két óra között mozog... Inkább bemegyek. - zárta be az autót.
- Megint előbújt belőled a Humor Harold.. - indultam befelé.
- ... Most te nyertél.. - a nappaliba invitáltam barátomat. Ő ott leült, én pedig a szobám felé rohantam.

Gyorsan összekaptam az aznapra választott ruhadarabokat, majd zuhanyozni kezdtem. Mikor végeztem, elzártam a vizet szolgáltató csapot, megtörülköztem, magamra öltöttem a kiválasztott szettet. Felkaptam a táskám, majd lefelé vágtattam a lépcsőn. Hangos nevetés hallatszott, innen tudtam, hogy előkerült Liam. Várjunk.. nem csak Liam!..

- Danielle, mit keresel itt? - kérdeztem.
- Lucia, miért nem mondtad, hogy ilyen jóképű a zöldszeműd? Ha tudom, rögtön rárepülök. 
- Ne is foglalkozz vele. Kicsit sokat ivott. - nyugtatott Liam.
- De nem csak Ő... - utaltam Liam részegségére. - Ne haragudjatok, most mennünk kell. Majd jövök. - Elköszöntünk részeg barátaimtól, majd Harry háza felé hajtottunk.
- Azt hiszem a baráti körödből csak te vagy normális. - törte meg a csendet Harry.
- Ne ítélkezz. Hidd el, józanul mindketten tudnak normálisak lenni. Majd egyszer bebizonyítom.
- Hát jó.. - Harry körbe vezetett a házában, ittunk forró csokit, hülyültünk mint két ötéves.. Egyszerűen jó volt. Később, mivel az éjszakát ébren töltöttem, eléggé elálmosodtam. Harry ölelésében aludtam el...



-Harry szemszöge-


Hihetetlen.. Pár napja még kifejezetten utált.. Most pedig itt szuszog a mellkasomon. Alakul a kapcsolatunk.. Remélem nemsokára már a barátnőmnek mondhatom ezt az egyszerűen tökéletes lányt. Igyekszem jó fényben feltűnni előtte. Még ha egy gyilkos is vagyok, minden ember megérdemli, hogy szeressék.. Remélem Lucia is így gondolja..


harry styles animated GIF

2014. augusztus 26., kedd

Chapter 15..!

Halihó Babes.
Meg is hoztam a 15. részt. Remélem örültök neki. Pipálgassatok, iratkozzatok fel, írjatok kommentet.
Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
Mindjárt itt a suli, iskolaidőben ritkábban lesznek részek, remélem megértitek. :)
Jó olvasást!!
Zeneajánló: Ellie Goulding - Figure 8
                  The Script - The Man Who Can't Be Moved
Pusszantás: Justagirl*.* :33


-Lucia szemszöge-



Csak reménykedni tudtam. Remélni, hogy Liam rájön Sophia tervére, és elég ideje lesz eljönni értem. Harryben nem is mertem hinni.. Furcsa lenne, ha most csak úgy betoppanna, és elvinne innen. Habár tetszene a helyzet. Eközben érzem, ahogy a kés pengéje közeledik, majd a torkomnál állapodik meg. Megfagy bennem a vér. Félek a haláltól.. és lehetőleg nem így szeretném végezni. Egyébként is, Sophia ok nélkül akar megöletni.. Nem tettem semmit ennek érdekében, de ha tettem is volna, a megcsalás nem indok az ölésre.. Semmi sem lehet indok a gyilkolásra! Ezért tartózkodom Harry közelségétől.. Beteg ember az, aki csak úgy gyilkolászik.. Még ha szeretem is.. - Nyílik az ajtó, a kés pengéje pedig torkomba fúródik. Ordítanék, de nincs erőm. Megteszi helyettem más.

- Zayn, azonnal engedd el! - Ez Harry hangja.. Egészen biztos vagyok benne. Ilyen rekedtes hangja nem sok mindenkinek van. 
- Styles, itt nem te parancsolsz. - Hangzott Zayn ordítása.
- Malik, engedd el. Kötözzétek ki. Ma nem ölünk. - Sophia... Mi történhetett, hogy hirtelen el akar engedni? Zayn eltávolítja kését a torkom területéről, majd karomat, számat és végül szememet kötözik ki. A nyakamból ömlik a vér, egyből odakapok. Nem szólalok meg, csak az ajtó felé indulok. Harry bármennyire is nem szeretném, átkarol és már együtt futunk ki a pincéből. Sophia ház előtt egy fekete Range Rover foglal helyet. Harry ajtónyitással tessékel be a járműbe. Én készségesen beszállok, hiszen akár az életem is lehet a tét. Ő is beszáll, majd hajtani kezd. Egy számomra még ismeretlen utcán fordulunk le.

- Hé, tudtommal nem erre van a kórház. - reklamáltam, mikor észleltem az irányt.
- Eszemben sincs kórházba vinni. Elviszlek haza.
- Haza? És ott mit csinálok a nyakammal? Te is meg akarsz ölni? Harry, ha nem viszel kórházba, akkor nemsokára már halott leszek. - Kiabáltam.
- Nyugi. - suttogta, majd leparkolt egy óriási háznál. 
- Nem is itt lakom. Azt mondtad, hazaviszel.
- De azt nem mondtam, hogy hozzád. Ez az én házam. - Nem volt időm tiltakozni, csak bementem vele az ismeretlen lakásba. Leültetett a kanapéra, majd eltűnt. Pár perc múlva steril tűkkel, fertőtlenítő szerekkel felszerelkezve ült mellém.
- Ez most fájni fog. Ha lehet, ne beszélj. - mondta, majd lefertőtlenítette a Zayn által ejtett sebet. Ennek hatására felszisszenek a fájdalomtól. Mikor ezzel végez, cérnát fűz a tűbe, majd egy igencsak kellemetlen műveletet kezd el végrehajtani. Nem riadok vissza.. Hagyom, hogy a tű ki-be járkáljon a bőrömben. 

 




Összeszorítom a fogam, becsukom a szemem. Próbálok másra összpontosítani. Kevés sikerrel.
- Kész is vagyunk. - mondja elégedetten, én pedig kinyitottam a szemem. 
- Köszönöm.. - suttogtam, majd a sebre tettem a kezem. - Miért nem kórházba vittél? - kérdezősködtem.
- Mert, ha megkérdezik ki tette ezt veled, akkor Sophia-n Zayn-en és Perrie-n kívül én is elég nagy bajba kerültem volna. Ne értsd úgy, hogy csak a saját érdekemben. A te érdeked is. - Pakolta össze az elsősegélydobozt.
- Szóval csupán csak nem akarod börtönben végezni. - állapítottam meg.
- Hát, nem lenne valami jó. De tisztában vagyok vele, hogy egy nap eljön az alkalom, mikor bevisznek.
- Ott lenne a helyed már most.. - csúszott ki a számon.
- ... Hazavigyelek vagy elsétálsz? Tudom, hogy sok ártatlan ember halt meg miattam, de ez nem azért volt, mert egy pszichopata állat vagyok. Nem vagyok az. Egyáltalán..
- Akkor miért ölted meg őket? Nem értem..
- Mert ez volt az egyetlen lehetőségem. Sophia-nál dolgozni elég sok pénzt jelentett, amire nagyon nagy szükségem volt. Pénz nélkül az hajléktalanná váltam volna. Ez volt az egyetlen megoldás.. 
- Bocsi... Hogy azt hittem, önszántadból, csak úgy kedved szerint öldökölsz.. Nem akartam ítélkezni..
- Nem tudhattad.. - Tovább beszélgettünk a kanapén. Jó volt megosztani vele a gondolataimat. Nem tudom, mit érzek vele kapcsolatban.. Mindenesetre örülök, hogy túléltem.. Majd csak lesz valahogy..












Amint láthatjátok új fejlécünk van! Köszönet érte Ocean Papaya-nak aki mellesleg a legeslegjobb friend-em. Gyönyörködjetek!! :-* <3

Trailer!!


Sziasztok Manók!! :))
Megérkezett a várva-várt blogtrailer, amiért szeretnék köszönetet mondani Victoria Wolf-nak. Nézegessétek bátran! Új résszel ma vagy holnap jelentkezem!!

Pusszantás: Justagirl*.* :33



2014. augusztus 25., hétfő

Chapter 14..!

Sziasztok..
Meghoztam a 14.-et. Remélem már vártátok. Ki nyaraltam magam, több nyaralós elszökésem nem lesz az évben. :) Ilyen hosszú biztos nem. Nem vagyok túl boldog, úgyhogy kérlek tegyetek azzá! Iratkozzatok fel, pipálgassatok, írjatok üzit, lépjetek be a csopiba!!
Csoport: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
Jó olvasást!!
Zeneajánló: Ella Henderson - Ghost
                  Lana Del Rey - Born To Die

Pusszantás: Justagirl*.* :33



-Liam szemszöge-



Már hajnali négy óra. Sikeresen végeztem az aznapi teendőimmel, majd eszembe jutott Lucia. Biztosan boldogan bulizik újdonsült barátaival. Nem aggódom érte. Ágyba bújás helyett inkább lemegyek a nappaliba, és Danielle-t kezdem tárcsázni. Csak a biztonság kedvéért.
- Haló? - szól bele álmosságtól rekedtes hangon.
- Szia, Itt Liam. Nem mesélt neked Lucia véletlenül valamit a bulival kapcsolatban? Még nem jött haza..
- Payne, tudsz róla, hogy elég mélyen aludtam? De nem baj, neked megbocsátok. 
- Lényegre. Tudsz valamit?
- Csak amit te is. Egy csajjal ment meg a pasijával. Több információval nem szolgálhatok.
- Jó.. és nincs valaki más, akivel szoros kapcsolatban van? Minket eléggé elhanyagolt az utóbbi időben. 
- 10 perc, és ott vagyok. - Erre lecsapta a telefont.
- .. Nem mondtam, hogy átjöhetsz... - Tettem hozzá, mikor már nem volt vonalban.

Pontosan 11 perc múlva viharzott be a nappaliba.

- Késtél. - Mutattam az órára.
- Pff..  Most akkor segítsek vagy ne? 
- Kérlek. 
- Harry a neve. - mondta, majd elhallgatott.
- Ennyi? Kösz a segítséget. Sokra megyek veled. - nevettem.
- Igen is sokra mész. Fel mehetek a szobájába?
- Mégis minek? Áh.. Mindegy.. Menj.

Tényleg óriási segítség.. A srác neve. Hogyan tovább? Fogalmam sincs.. Lehet, hogy nem kéne ennyire aggódnom..

- Meg is van. Dicsérj meg! Megtaláltam a telefonját. - vágtázott le a lépcsőn.
- Bravo! És most mi a terv? Ha itt a telefonja, akkor nem tudjuk felhívni, ez ugye leesett?
- Képzeld, le. Egyébként nem igaz, hogy nem jöttél rá. Megkeresem Harry-t a névjegyzékben, és felhívjuk. Kapizs?
- Akkor csináld.. Észlény..
- Ne szadizz, Payne.



-Danielle szemszöge-


- Lucia, te vagy az? Azt hittem, most utálsz. - szólt bele a telefonba.
- Hali, itt Danielle. Azért hívlak, hogy nem tudod-e véletlenül, hogy Lucia hova és kivel ment bulizni? - a vonal megszakadt. Letette a telefont. 

- Reménytelen.. - mondtam boldogtalanul. Liam bólintott, majd hagytuk Lucia ügyét. Egy üveg whisky kíséretében múlattuk az időt. Lucia majd csak hazakeveredik.



-Harry szemszöge-


Sophia akcióba lépett.. Biztosan tudom. Gyorsan kell cselekednem. Lehet, hogy ha nem sietek, Lucia már nem éri meg a reggelt. Autóba szállok, majd a Funky Buddha felé indulok. Mikor megérkezem, leparkolok, majd befelé szaladok. A biztonságiaktól tudakolom, hogy itt van-e a lány akit keresek. Volt itt.. Elkéstem.. Megint autóba pattanok, majd Sophia házához hajtok. Remélem itt megtalálom.. Parkolás után bemegyek a bejárati ajtón. 
- Sophia, hol vagy? - Ordítom.
- Csigavér, Styles. Mit szeretnél? - bújt elő az a személy, akit legszívesebben itt helyben földhöz vágnék.
- Hol van Lucia? Hova vitted?
- Sajnálom, de elkéstél. Ha minden igaz, most leheli ki a lelkét. Részvétem, Harry.
- Nem teheted.. - csordult le egy könnycsepp az arcomon. Ilyen is elég ritkán fordul elő. - Nem ölheted meg! .. - Már nem tudtam ordítani.. Elhagyott az erőm.
- Miért is ne tehetném? Mi az az ok, amiért életben kéne hagynom? Válaszolj, Harry!.
- Mert... én.. én...
- Mondd már! - kiáltott.
- Én szeretem Lucia Andrews-t.. Jobban, mint a saját életemet. Ölj meg inkább engem! Mindegy, mi az ára, de hagyd őt élni. Nem is ismered.. Nem volt viszonya Liam-mel.. Egyszerűen jó barátok.. Ennyi. - A könnyek egyre gyorsabban száguldoztak le.. Soha nem sírtam még lány miatt.. Most sem lány miatt sírok.. Lucia miatt.. Aki nem csak egy lány. Sophia lassan maga elé kulcsolta kezeit. Szemében mintha érzékenységet lehetne felfedezni. Nem tudtam mit fog reagálni.
- ... Rohanj, Styles... Lehet, még nem késő... A pincében van.. Sajnálom... - Nem hittem el, hogy ezeket a szavakat ejti ki.. Sophia Smith zokogva engedi el áldozatát.. Mégis van lelke.. Képes érezni...

Nem vártam tovább. A pince felé szaladtam. Óvatosnak nem nevezhető módon nyitottam be. Féltem, mi fog rám várni, de benyitottam..

2014. augusztus 16., szombat

Chapter 13..!

Halihó Manócskák!
Megint itt vagyok, ezúttal a 13. résszel. Remélem örültök, hogy ilyen gyakran vannak részek. Sajnos a jövő héten egyáltalán nem leszek gépközelben, tehát írni sem tudok majd. A következő rész várhatóan 28.-a körül érkezik. Nem tudok biztosat mondani, de 2 hét múlva már tuti lesz rész!
Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
Nyugodtan lépjetek be a csoportba, írjatok rám. Kérlek írjatok véleményt kommentbe! Nagyon jól esne egy kis elismerés. Pipálgassatok! Remélem elég izgalmas rész lett :)) Kicsit húzom az agyatokat, hiszen csak 2 hét múlva lesz rész.. Sorry :)
Zeneajánló: Aura Dione - Friends
                     

Pusszantás: Justagirl*.* :33



-Lucia szemszöge-



Hazaértem. Ki akarok békülni Liam-mel. Hiányzik, az hogy azt hiszi mindent jobban tud.. Hogy azt hiszi, az élete nagy-nagy feladata, hogy megmondja, mit kell tennem az életben, hogy engem babysitt-eljen. Hiányzik az, ahogyan kioktat mikor valamit rosszul csinálok. Hiányzik a közelsége..
- ... Szia. - állok meg félénken az ajtóban.
- Nem harapok. Gyere beljebb. - leülök a mellette levő székre.
- Szóval.. Én csak bocsánatot szeretnék kérni.. a viselkedésemért.. Nem kellett volna.. Kérlek, tegyük rendbe. Legyen úgy, mint amikor idejöttünk. Legyél a nagyokos Payno-m. - kezdtem szégyenlősen, majd nevettem el a végét. Nem szólt... csak közelebb jött, és magához ölelt.
- Visszatért a hercegnőm. Mi ez a hangulat ingadozás? Azt hittem, hogy az az egoista majmocska maradsz. - ültetett az ölébe.
- Héé! Nem is voltam majmocska.. - vertem oldalba.
- Na jó, majmocska nem, de egoista annál inkább. Szereztél barátokat? Mesedélutánt!
- Igen.. Egy aranyos lány, és a barátja. Velük voltam ma is.
- Ennek örülök.
- Képzeld, ma este bulizni megyek.Velük. Nem jössz el velem?
- Jó lenne... De nem tudok. Halaszthatatlan ügy.. Még ma túl kell lennem rajta.
- Akkor viszont én megyek. Rucit kell keresnem. - Szabadultam ki öleléséből, majd a szobámba siettem.


*12 nem fogadott hívás* - rajzolódik ki telefonom képernyőjén. Mind Danielle-től.. Egy hirtelen ötlettől vezérelve nyomom meg képe mellett a hívás jelet. Úgy látszik, ma tartom a békülős napot.
- Csajszi, élsz még? Hiányzol.. - vette fel Dani.
- Te is nekem.. Bocsi, hogy nem hívtalak. Szükségem volt egy kis magányra.
- Nem gond, baby. Hullámvölgyek akadnak. Akkor átjössz? Szeretném látni a buksid.
- Nem megy.. Este buliba megyek.. Nem árt készülődni.
- ... Te tényleg megváltoztál. Andrews bulizni megy? Egyedül? Csípjetek meg! - nevetett.
- Szemét.. Nem egyedül. Egy csajszival és a barátjával.. Egész jóban lettünk.
- Szóval megcsalsz... Éreztem..
- Dehogy.. mindig te leszel az én kis öri-barim. De most lépek. Majd talán holnap átnézek. Nem tudom..
- Hívj fel buli után. Tudni akarom a részleteket!
- Úgy lesz. Szia. - nyomtam ki a telefont. Már boldog vagyok.. Mondhatni. A barátságaim rendezve.. de Harry-nek nem vagyok képes megbocsátani. Pedig tőle is jött egy csomó hívás.. Mindegy.. Az a lényeg, hogy olyan emberekkel vegyem körül magam, akik szeretnek. Gondolok itt Dani és Liam mellett Perrie-ékre is. Megbízom bennük.

*Pár óra múlva*


Meg is van az összeállítás. Mi kellhet még, hogy jól érezzem magam? Zene, és persze társaság. Ez is megvan. Akkor indulhatunk. Elbúcsúzok Liam-től, és Zayn kocsija felé tipegek. Beszállok, üdvözlöm őket. Hirtelen eszembe jut, hogy a telefonom az emeleten maradt... Végül is mi szükség lenne telefonra egy buliban?- Ezzel ejtettem a témát. Csak elengedtem magam, és próbáltam boldognak tűnni. 
- Itt is vagyunk. - mondta Zayn, majd bevezetett minket a szórakozóhelyre. 
- Lányok, inni valamit? 
- .. Én nem igazán.. - kezdtem, de Perrie félbeszakított.
- Persze, bármi jöhet. - mondta, majd valami italt kaptunk kézhez. Perrie habozás nélkül húzta le az egészet, így hát én is hasonlóképp tettem. Égette a torkom az alkohol.. De nem érdekelt. Élveztem a helyzetet, ismét jól éreztem magam. Pár hasonló ital után táncolni kezdtünk. Teljesen átadtuk magunkat a dal ütemének.
 



Még pár dal végigtáncolása után Perrie-vel az illemhelyet kezdtük keresni. Amikor is valaki egyik keze a derekam köré fonódott, másik a számat tapasztotta be. Időm se volt felfogni a helyzetet, már a szemem is bekötötték. Nem láttam semmit.. Próbáltam kapálózni, sikítani, de mindhiába.. Az illető elég gyakorlatos lehet. A zene egyre halkult, amerre vezettek. Egy autóba ültettek. 
- Kussban maradsz, különben gyors halálban lesz részed. - Nem próbáltam többször hangot kiadni.. Megijedtem.. Pár perc múlva kiszállítottak a járműből, majd bevezettek valahova. Leültettek, majd kikötöztek. Halálfélelmem volt.. Mi lesz most? 
- Kösd ki a szemét. Úgy sem számít, mit lát. A holnapot nem éri meg. - mondta egy női hang, majd eloldozták a látó szervem. A női hanghoz már képet is tudtam rakni... Perrie... Mikor megláttam, hogy Ő az egy könnycsepp kúszott le az arcomon. Ennyit a barátságról.. De miért tette? Nem értem... Egyedül maradtam. Az elrablóim távoztak a helységből. Döbbenten jöttem rá, hogy egy pincében vagyok.. Egy sötét, piszkos, lomokkal teli pincében. (Dal a hatás kedvéért)























 - Szóval megvan.. Rendben. Öröm veletek dolgozni. Váltok vele pár szót, utána megölhetitek. - hangzott kintről. Nyílt az ajtó, majd egy számomra váratlan személy lépett be. Sophia.
-Hali Ribi. Gondolom fogalmad sincs, miért vagy itt. Hát felvázolom: Liam miattad hagyott el. Eldöntöttem, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni. Bűnhődni fogsz, ezt garantálom. - Ordítani kezdtem, persze érthetetlen volt, mivel bekötötték a szám. Sophia nagylelkűen kikötötte azt.
- Egye fene, az utolsó szavak. - ajánlotta fel.
- Nem tettem semmit... Semmi nem volt köztünk Liam-mel! Nem én vagyok az oka a szakításotoknak, hanem a hűtlenséged! - Kiabáltam.
- Kussolj. Még az utolsó szavaid is hazugságból állnak? Ejnye, ejnye.. Mit csináljak veled? Úgy is meghalsz. Nem tehetsz semmit. Ne hidd azt, hogy egyszer csak Styles megjelenik az ajtóban. Ő sem tud megmenteni. - Nem válaszoltam.. Csak sírtam.. Visszakötözte a szám, majd kiment. Valószínűleg most fogok meghalni... Két személy váltja fel a kegyetlen Sophia-t. Zayn és Perrie. Zayn egy kést tartott a kezében. Ahogy közelebb jött a fal mentén végighúzta azt. Szinte éreztem a vágást a bőrömön. Vajon tényleg képes lenne megölni?

 


- Én nem akartam ezt, Lucia.. - Zokogta Perrie, majd újra letakarta szemeim. Nem láttam semmit. Csak vártam a kés vágását, azt hogy elvérzek, ahogy a barátaim nevét kiáltom haldoklás közben. Vártam a halálom. Csak ezt tehettem...

2014. augusztus 15., péntek

Chapter 12..!

Hali Manók!
Nem is hiszem el, hogy már a 12. résznél tartunk.. Mintha csak tegnap kezdtem volna írni ezt a blogot.. Pedig már lassan 2 hónapja.. :) Mindenesetre szeretném megköszönni minden támogatásotokat, beleértve a megtekintéseket, a pipákat, a feliratkozást. Köszönöm! Kérlek, tegyetek ugyanígy a blogzárásig! (Ne ijedjetek meg, nem mostanában lesz!) 
A facebook-om: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005001074654
A blog facebook-csoportja: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/ Egész nyugodtan beléphettek! 

Zeneajánló:James Arthur - Impossible
                   One Direction - Story of My Life

Pusszantás: Justagirl*.* :33



-Lucia szemszöge



Másnap reggel elégedetten fordultam másik oldalamra. Lejátszódtak előttem a tegnap eseményei. Az, ahogyan teljesen összetörtem, és próbáltam felállni. Perrie érdeme, hogy ma nem teljesen kisírt szemekkel ébredtem. Egy kicsit elviselhetőbbé tette a szenvedést. Ezek után nem kérdés, hogy köszönettel tartozom neki. Múlt éjjel - mikor hazaértem - Liam is egész barátságosnak mutatkozott. Kérdezte, hogy telt a napom, és hogy mit csináltam. Flegmán körülírtam, mi történt velem aznap, majd gyorsan feltrappoltam a szobám menedékébe. Nem volt kedvem egy fájdalmas bájcsevejt megejteni vele. Majd talán ma ráveszem magam, hogy egy mondatnál többet beszélgessek vele.




-Liam szemszöge-


A konyhapultnál kavargatom gőzölgő koffein tartalmú italomat. Valami nincs rendben Lucia-val.. Nagyon nincs. Valahányszor beszélgetni próbálok vele, Ő gyorsan tereli a témát és valami ürüggyel a szobájába rohan.. Mit tettem? Rám haragszik, vagy valaki más tette Őt ilyen zárkózottá? Aggódom.. Nemsokára felöltözve lépdelt le a lépcsőn.
- Jó reggelt. Mit iszol?
- Viszont. Kávét. Kérsz?
- Nem kávézom, de azért köszi. - ment oda a hűtőhöz, hogy összedobjon magának valamit.
- Mi a baj? Miért nem tudunk úgy beszélgetni, mint amikor idejöttünk? Aggódom érted. - ezzel bevágta a hűtőajtót.
- Mert én már mással beszélgetek. Keress barátokat.
- Lucia, mi van azzal a lánnyal akit a legjobb haveromnak nevezhettem pár hónappal ezelőtt?
- Ő nincs többé. Ismerkedj meg az új énemmel... Már el is ment az étvágyam. Majd jövök. - mondta, majd kilépett az ajtón.
- Nem mehetsz el csak így. Válaszokat akarok! - ordítottam utána, de csak a csend válaszolt. Beletörődve Lucia flegmaságába kezdtem el dolgozni. Reménykedtem, hogy minden rendben vele. Ennél többet nem igazán tudtam tenni.



mila kunis animated GIF




-Perrie szemszöge-



Egy kávézóba hívtam a még semmiről sem tudó Lucia-t. A barátom is velem van. Zayn. A kettőnk feladata minél előbb kiiktatni a lányt. Félek. Még sosem öltem embert, és nem ezzel az ártatlan példánnyal szeretném elkezdeni. Viszont Zayn nagyon is gyakorlatos ebben a helyzetben. Sokáig Harry társa volt - együtt hajtották végre a 'küldetéseket'. De most nincs Styles.. Így hát gondolták én is jó leszek. Pár perc múlva rohanva tolja be a kávézó ajtaját Lucia. Keresően körbenéz, majd mikor meglát, felénk veszi az irányt. Bemutatkozik barátomnak, majd a mellettem levő székre teszi le magát.
- Mi a baj? Elég feszült vagy. -kérdeztem.
- Á.. Csak a szokásos. Egyre romlik a viszonyom Liam-mel. És az a legrosszabb, hogy én váltom ki a romlást.. Már nem beszélgetünk úgy, mint pár hónapja.. Ki akarok vele békülni, de akkor az egész Harry-sztorit be kéne vallanom.. Azt meg cseppet sem akarom. - Zaynnel egymásra néztünk. Ha elmondaná a majdnem elrablást, akkor Liam tudná, hogy Sophia keze van az ügyben.. Valahogy le kell beszélnünk a lányt a békülésről Liam-mel.
- Ha igaz barát, akkor nem kérdezősködik. Megérti, ha valamit nem akarsz elmondani. Egész nyugodtan kibékülhetsz vele. - tanácsolta Zayn, bár inkább parancsnak hangzott.
- Nem is tudom.. Majd meglátjuk. - sóhajtott gondterhelten. Még vagy egy órát ott ültünk. Vesézgettük Lucia sorsát. Bíztattuk őt, hogy béküljön, persze anélkül, hogy elmondaná mi történt vele a könyvtárban. Liam elég okos ahhoz, hogy rájöjjön az összefüggésre, azt pedig nem akarjuk. Mindenki megitta italát, majd hazaindultunk.
- Lucia, nem lenne kedved ma este egy bulihoz? - húzta vissza a lányt az ajtóból Zayn. - Funky Buddha? Vagy tudod mit? Kilencre megyünk érted.
- Hát.. Na jó, legyen. Úgyis régen éreztem már jól magam.
- Ez a beszéd, csajszi. Akkor kilenc. Szia. - köszöntünk el egymástól.

 Mikor Lucia már messze járt kérdőre vontam barátomat.
- Zayn elmondanád milyen buliba megyünk? Mi a terved? - ordítottam szinte.
- Nyugi. Leitatjuk, elvisszük Sophia-hoz. Stimm?
- Meg akarod ölni?
- Egyenlőre nem. Meglátjuk mit mond a főnök. Egyébként miért parázol ennyire? Megkedvelted a kiscsajt?
- Zayn.. Olyan ártatlan. Látszik rajta, hogy nem tenne ilyet...
- Mégis milyet?
- Olyat, hogy egy foglalt ember ágyába mászik.
- Megmondom őszintén, szerintem még nem mászott senki ágyába.
- Látod? Akkor feleslegesen kell megölnünk!
- Nem. Sophia elmondta a feladatot. Azt kell teljesítenünk.
- Te komolyan ilyen érzéketlen vagy? Nem tett semmit! Sophia-nak csupán szuper erős fantáziája van.
- Ha ellenkezel Sophia-nak akkor a következő feladatom az lesz, hogy téged is öljelek meg. Azt meg szerintem nem akarod. Szóval tegyél ragtapaszt a cuki szádra, és tedd amit kér. - Itt befogtam. Meg akarom menteni Lucia-t, de nem az életem árán.. Ez van..

2014. augusztus 14., csütörtök

Fejléc!! *.*

Sziasztok!
Amint látjátok, megérkezett a fejléc a bloghoz.. Hurrá! A fejléc Chloe D. munkája, ezúton is szeretném megköszönni neki. A háttér is változott, remélem elnyerte a tetszéseteket! Új rész várhatóan holnap vagy holnapután lesz fent :) Addig is gyönyörködjetek :))

Pusszantás: Justagirl*.* :33

2014. augusztus 11., hétfő

Chapter 11..!

Sziasztok!
Meghoztam a 11. részt! Kérlek írjatok véleményt!! Iratkozzatok fel! Pipálgassatok! A számításaim jó értelemben tévesek, ezért egy nappal előbb kész lett a rész.
A facebook-om : https://www.facebook.com/profile.php?id=100005001074654&fref=nf
Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
Nem is húzom tovább az időt! :) Jó olvasást, Manócskák. Ui.: a fejléc + a trailer készülőben van!
Zeneajánló: James Arthur - Recovery
                    Jason Derulo - Stupid Love 

                                                                                                                     Pusszantás: Justagirl*.* :33



-Harry szemszöge-


Most már biztos, hogy egy időre eltaszítottam magamtól. Látszik rajta, hogy undorodik tőlem. Fél, szinte retteg ... Pont ezt nem akartam. Nem akartam, hogy fájdalommal kelljen rám néznie. Most már mindegy.. Eltaszítottam azt, aki értelmet adhatott volna az életemnek. Mert így nincs értelme. Mindig is a mának éltem, nem tudtam, mit hoz a másnap. Nem akarok többé így élni.. Kétségek között. Minden napom reménykedésből állt. Folyton reménykedtem, hogy nem hívják rám a zsarukat...Nem tudtam, hogy mikor jönnek rá: a város öldökléseinek kb. 15-20%-át én okoztam. Nos.. Akármennyire is fejlett a rendőrség és a nyomozási módszerek, én még mindig szabadlábon vagyok. Nem jöttek rá. Fáj beismerni, de el fog jönni a nap, mikor bilincsben visznek el otthonomból. Rá se merek gondolni... Az a legrosszabb, hogy nem is foghatom drogra, alkoholra vagy bűnszervezetre. A pénztelenségre foghatom. Az egészet a pénz hiánya indította el. Persze kétségtelenül én vagyok a hibás. - Még mindig ott ültem a padon... És egyre csak elcseszett életemen rágódtam. - Lucia... Lucia.. Ha egészen máshogy ismerkedünk meg, talán már több lenne köztünk, mint barátság.. Talán ugyanezen a padon ülnénk, kézen fogva. Bárcsak.. De most se barátság, se több nincs köztünk. Csak az űr, amit kilétem gerjesztett. Talán, ha nem így tudod meg ki vagyok, minden rendben lenne... 




-Lucia szemszöge-


Csak futok és futok. Nem akarok hazamenni, így egy mellékutcán fordulok le. Sosem jártam még erre. Lépteim során rájövök, hogy egy aluljáró felé tartok. Ebben a pillanatban nem érdekel. Lemegyek az útrövidítőn, majd egy nekem szimpatikus helyen, a pereme mellett törökülésbe helyezem magam. Szemem könnyel telik, azok szabad útjukra kelnek. Sírok.. Zokogok.. Térdem felhúzom, arcom kezembe temetem. Lehetne ennél rosszabb? Egy aluljáróban sírok, egy jóképű gyilkos miatt.. Danielle nincs sehol.. Liam tudomást se vesz rólam.. Jobb sorsot nem is kívánhatnék.
- Új vagy itt? - szólal meg mellettem egy hang. Lassan emelem fel a fejem. Egy gyönyörű szőke lány ült le mellém.
- Mondhatni.. - nyögtem ki könnyeim mögül.
- Mesélj. Megvert az apád? Megcsalt a szerelmed? Kitagadott a családod? Bármire készen állok. Egyébként Perrie. - Nyújtott kezet. Meglepett a kedvessége.
- Ezek közül egyik sem. De tényleg hallani akarod? Lucia. -fogtam vele kezet.
- Figyelj, mikor először ide jöttem zokogva, meghallgattak. Azóta szinte minden délután itt lógok. Mondd el mi bánt. Lehet öri-barik leszünk.
- Kedves tőled. Szóval úgy kezdődött, hogy Spanyolországból jöttem tanulni, a legjobb haverommal, Liam-mel. Megismerkedtem a mostani bestfriend-emmel, Danielle-el. Minden jó volt... - kezdtem bele életem elmesélésébe. Eközben számtalan könnycsepp hagyta el szemeim.
- És te szereted Őt?
- Harry-t? Nem tudom.. Ezek után elbizonytalanodtam. Hiszen pár napja még meg akart ölni. Nem tudok már hinni neki.. -fejtettem ki kétségeim.
- És mi van Danielle-el? Nem áll melletted?
- Elmeséltem neki is a könyvtáros dolgot.. Szabályosan hazugnak nevezett. Sosem hazudtam neki. Miért most kezdeném el? Ilyen 'barátra' szerintem nincs szükségem.. - pityeredtem el megint.
- Hé, ne sírj! Igaz, fura lehet neked, hogy pár órányi beszélgetés után mondom ezt, de rám számíthatsz. Addig biztosan, amíg nem rendeződik a helyzet a barátaiddal. Cserélünk számot? - És számot cseréltünk.. El sem hiszem, milyen jól esett ez a beszélgetés. Valakinek végre elmondhattam, mi bánt. Kezdtem visszanyerni az önbizalmam és a vele járó boldogságot. Valaki áll mellettem! Fantasztikus volt az a délután.. - Nem baj, ha nem kísérlek haza? Még van egy kis dolgom a városban.
-Dehogy. Inkább szeretném megköszönni, hogy meghallgattál. Sokat jelent nekem.
- Ez a legkevesebb. Majd hívj, ha szükséged van egy csajos beszélgetésre! Szia.
- Szia.. - mondtam, majd ő kiviharzott az aluljáróból. Én is felálltam, majd hazafelé vettem az irányt.



-Perrie szemszöge-


- Beszélgettem vele. Egész kedves lány. - szóltam a telefonba.
- Edwards, kérlek ne dicsérd. Tudod mit tett, nem? Akkor ahhoz mérten viselkedj vele!
- Biztosan meg akarod ölni? Nem tartom jó ötletnek. Állítólag szerelmi szálak fűzik Styles-hoz. Erre mit lépsz?
- Nem én fogom megölni... Majd ti megteszitek helyettem. Harry-t meg most pont leszarom. Nem állhat az utamba. Már nem. Csak hitesd el vele, hogy megbízható, aranyos barátnőtípus vagy, jó? Mehettek shoppingolni, megihatok egy forrócsokit, akármi. Csak bízzon meg benned! A többit majd később. Most leteszlek. Ha megint traccspartiztok, utána beszámolót! Mindent tudni akarok erről a kis ribiről! - parancsolta.
- Mindent megteszek. Sophia úrnő.. - mondtam gúnyosan. Ezzel letettem a telefont. Van bennem egy kis bűntudat.. De ez áthidalható. Azt hiszem..

2014. augusztus 9., szombat

Chapter 10..!

Sziasztok!
Örülök, hogy tetszett a 9. rész. Kérlek iratkozzatok fel, írjatok kommentet, lépjetek be a facebook csoportba, írjatok rám facebook-on vagy csak olvassátok a blogot. Az is boldoggá tesz :)
Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
A saját facebook-om : https://www.facebook.com/profile.php?id=100005001074654
Valamint egy kis újdonságot szeretnék bevezetni. Egy ún. Zeneajánlót, amiben a részek elejére rakok egy vagy két zenét, ami illeni fog az adott rész hangulatához. Remélem ezzel növelem az érdeklődést! :) Itt a 10. rész! Jó olvasást hozá! :-*
Zeneajánló: Macklemore ft. Mary Lambert - Same Love. 
Ed Sheeran - Give me love :) 
                                                                                                        

                                                                                                               Pusszantás: Justagirl*.* :33



-Harry szemszöge-



Az erdőben tértem magamhoz hajnalban. Innen indultam ideiglenes otthonom felé. Nem messze lakom Lucia-tól, így az eddigi megfigyelés könnyen ment számomra. A házam ugyan bérelt, de óriási. Fogalmam sincs, miért épp ide költöztem. Talán azért, mert lényegesen olcsóbb volt mint a többi ingatlan a környéken. A kocsibejárón találkozom fekete autómmal. Azt kérdezhetitek, hogy volt erre pénzem, ha lakásra nincs. Hát egyszerűen. Egy-egy emberrablás vagy éppen ölés sok pénzt hoz a konyhára. Ezt autóba és a lakásom bérlésébe fektettem. Utálom kimondani, de gyakorlatilag bérgyilkosként dolgozom. Sosem akartam ezt tenni emberekkel. Egyszerűen csak pénzre volt szükségem, és ezt láttam az egyetlen lehetőségnek. Elvégre jobb, mint ha drogfutár lennék. Azt hiszem.. És hogy mi van a családommal? Van-e egyáltalán? Ez az a téma amiről nem szeretek beszélni. Csak ha muszáj. De van egy valaki, akiben még bízom.. Ő Dusty. Lehet, hogy elég hihetetlen, de macskám van. Amint a ház elé érek, fut is felém. Felveszem, megsimogatom, pár bíztató szót súgok neki, majd szabad útjára engedem. Dusty-t kóborcicaként ismertem meg. Befogadtam. Azóta Ő az, aki megért. Eldöntöttem, hogy semmiféle emberi kapcsolat nem kell. Nincs szükségem rájuk. Persze a lányokkal más a helyzet. Ha találok egy említésre méltó példányt, összebarátkozok vele, rendszerint egy vacsora keretében, majd az éjszakát nálam tölti. Csak erre jók. Kivéve persze Lucia-t. Ő teljesen más érzéseket vált ki belőlem. Valami furcsát, amit még sosem éreztem. Bemegyek a házba, felrohanok az emeletre és egy forró zuhanyt veszek. Kellemes az égető víz alatt állni. Most különösen. 



 


Amint végeztem a zuhannyal, átöltöztem és a szobámba indultam. Ledobtam magam az ágyra, és a telefonomban kezdtem kutatni. Meg is van. Lucia száma. Egy hirtelen ötlettől vezérelve nyomtam meg a hívás gombot. Figyelmeztetnem kell a rá leselkedő veszélyekről.



-Lucia szemszöge-


Éppen a tejeskávémat szürcsölgettem a konyhaasztalnál, mikor az emeleten lévő telefonom kezdett csörögni. Szinte az asztalra vágtam a bögrét, majd felfelé rohantam. Reméltem, hogy nem Danielle az, hogy bocsánatot kérjen. Semmi kedvem nem volt beszélni vele. Talán anyu az? Az sem lenne túl jó. Rögtön faggatni kezdene.. A képernyőn Harry neve villog. Rögtön egy nagy kő esik la a szívemről. Nem is kő.. Inkább szikla. Felveszem.

- Haló? 
- Szia. Harry vagyok. Találkozhatnánk.
- Okés. Úgy sincs jobb dolgom. Mikor? Hol?
- Kösz.. Pff.. ˝Úgy sincs jobb dolgom. ˝ Ezt most megjegyeztem. Fél óra múlva a parkban? 
- Jó. Ott leszek. 
- Várlak. - Ezzel bontotta a vonalat.

 El sem hiszem, hogy tegnap találkoztunk először. Úgy érzem, mintha már ezer éve ismerném. A jó hír hallatára a fürdőbe igyekeztem, sminkeltem, felöltöztem. Mire ezzel megvoltam, már el is telt a fél óra. Sietősen a konyhába indultam, majd közöltem Liam-mel, hogy elmegyek itthonról. Igen.. Már csak ennyit beszélünk. Hova mész? Hol voltál? Kivel mész? Mikor jössz? Körülbelül ennyi a szókincse. Nem kértem meg, hogy vigyen el. Jobbnak láttam, ha a saját láb buszomat választom.

Mikor odaértem Harry már várt. Egy fának dőlve nyomkodta a telefonját. Mikor meglátott, egy halvány mosollyal üdvözölt, majd elrakta a készüléket. 

- Szia, Méhecske. - ölelt magához.
- Nagyon vicces vagy. - nevettem el magam.
- Te meg aranyos. Szóval, beszélnünk kell. - hozta rám a frászt. Mégis mi lehet az a fontos dolog, amit egy napi ismertség után akar velem megosztani? Félek..
- Mégis miről? - Jöttem zavarba.
- Előbb üljünk le. - mondta, majd egy közeli padhoz sétáltunk. - Szoktál könyvtárba menni, igaz? Ezentúl ne tedd. - Belémfagytak a szavak. Nem tudtam mit mondani. - Nélkülem, vagy Liam nélkül sehova se menj! 
- Mmm.. Mégis miért? Mi történik? - nyökögtem, miközben szemeim könnyel teltek meg.
- Lucia... Nehéz kimondani, de vadásznak rád. Nem mutatkozhatsz egyedül. Mindenhol veszélyben vagy. A saját házad sem jelenthet menedéket. - Ekkor leesett. Bebizonyosodott, hogy Ő volt az..
- Te voltál az, ugye? ... Te voltál a könyvtárban? - Nem szólt egy szót sem.. Csak némán ült. - Meg akartál ölni, igaz? - Buktak ki könnyeim.
- Nem akartalak megölni.... Vagyis nem... nem Én akartalak megölni.. De én voltam a könyvtárban...
- És most? Mi a terved? Van itt valahol egy pisztoly a zsebedben? Vagy késsel dolgozol? - álltam fel, és szinte ordítottam.
- Lucia, nem érted... Nem Én akartam. Próbáltam.. Próbáltam megakadályozni, hogy bármi bajod essen. Kérlek higgy nekem! Meg akarlak védeni.
- Hogyne... - vettem fel táskámat, majd könnyes szemmel rohantam haza. Nem is értem, miért bíztam benne.
- Kérlek, várj! Had magyarázzam meg! - üvöltötte utánam. Nem érdekelt. A puha ágyam menedékében akartam tudni magam. Minél hamarabb.

2014. augusztus 8., péntek

Chapter 9..!

Sziasztok Manócskák. :3
Picit szomorú vagyok. Igyekszem a részekkel.. Tényleg mindent megteszek, de sajnos semmi visszajelzést nem kapok. Az egy dolog, hogy van 900 megtekintés, de nem minden. Nagyon hálás vagyok érte, de kommenteket várok. Vagy bármiféle más visszajelzést. Írhattok facebookon: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005001074654
Be is jelölhettek.. Akármi.. Csak nem akarom azt érezni, hogy mindhiába csinálom. Bevallom, már fontolgatom a blog lezárását. Légyszi írjatok kritikát. Felőlem azt is beleírhatjátok, hogy rosszul csinálom. Mindegy, csak legyenek visszajelzések. :-*
Egyébként már a trailer is készülőben van a fejléccel együtt. Nemsokára hozom őket. De addigis itt a 9. rész! Jó olvasást! 
                                                                                                                                 Justagirl*.* :33



-Lucia szemszöge-



A neve Harry. Harry Styles. És nagyon jó vele beszélgetni. Azt hiszem beleszerettem.. Nem, dehogy.. Illetve nem szabadna.. De mi van ha mégis? Összezavarodtam. Ő az, aki az álmomban szerepelt, még a repülőn.. De akkor ki az elrablóm? Szemeim megtelltek könnyel, de nem kerültek a felszínre.. Még nem. Az ágyamban forgolódtam.. Lehetetlen volt, hogy lecsukjam a szemem és álmaimba repüljek. Kérdések kavarogtak bennem, amikre egyre csak kerestem a választ.. Nem találtam. Liam-mel nem osztottam meg kétségeim.. Danielle-el azóta sem beszéltem.. Magamra maradtam. Illetve... egy fiúra, akiről nem tudom, hogy bízhatok-e benne. Az első könnycsepp gurult végig arcomon. Majd még pár követte. Ágyamban felültem, úgy folytattam a zokogást. Egy határozott mozdulattal töröltem meg nyirkos arcom, és elgondolkodtam. Miért is jöttem ide? Tanulni akartam. Ez megvan. Erősnek kell lennem. Tudok élni Danielle nélkül is, ebben biztos vagyok. Szembesültem azzal a ténnyel, hogy csak magamra számíthatok. A saját utamat fogom járni. A saját lábamon fogok állni. Megoldok mindent.. Egyedül.. - visszafeküdtem, lecsuktam a szemem, és már kissé megnyugodva aludtam el.


girl animated GIF




-Harry szemszöge-



Nem szabadott volna.. Egyáltalán nem így terveztem.. De olyan szép.. kedves... minden jót el tudok róla mondani, amit csak lehet egy lányról. Egyszerűen tökéletes. Nem tehetem ezt vele. Fázom.. A jéghideg Londoni időben mászkálok éjszaka.. Magányosan. Nem tudom, mit tehetnék. Nem találom a helyem. Hirtelen futni kezdek. Fogalmam sincs, miért vagy hogy hova, egyszerűen most úgy kényelmes. Megállok egy parknál, leülök az egyik padra. Megborzolom így is elég kócos hajam. A munkámat nem hagyhatom ott. Viszont Lucia is az enyém lesz. Még nem tudom, hogy.. Igazából fogalmam sincs.. Felállok a padról és ismét futásnak eredek. Már tudom hova. Sophia-hoz kell mennem, mégpedig sürgősen. Felrohanok a lépcsőjén, majd az ajtón kezdek dörömbölni. Pár másodperc múlva hangos kiabálás szűrődik ki a házból.

- Mindjárt megyek.- üvöltötte torkaszakadtából. - Te meg mit keresel itt? - nyitott ajtót, a legkevésbé sem kedvesen, egy szál köntösben.
- Bemehetek? - kérdeztem.
- De csak ha muszáj. - invitált be. - Jó lenne, ha itt kint ülnél le.
- Csak nem vendéged van? Egy sármos hálótárs? - nevettem el magam.
- Semmi közöd hozzá, Styles. Egyébként, ha érdekel egy fél órával később is jöhettél volna. 
- Már mindjárt világos. Rövid leszek. Úgy tűnik várnak. - tértem a lényegre.
- Vicces.. Szóval mi a probléma? Meg van a ribanc? Megölted vagy csak elraboltad? Részleteket. - Izmaim megfeszültek a ribanc szó hallatán. Sophia Lucia-t okolja azért, hogy Liam-mel szakítottak. Az én feladatom pedig, hogy elraboljam Lucia-t.. Vagy megöljem. Sophia bízott meg.
- Azonnal fogd be! Nem beszélhetsz így róla. Nem is ismered Őt. A legkevésbé sem egy ribanc.. 
- Most miért véded? Elvette a pasim. Márpedig senki, ismétlem senki nem veheti el tőlem, azt akivel éppen vagyok. Megfogadtam, hogy ezért még fizetni fog. Ha nem az életével, akkor mással. Ha nem tetszik az álláspontom, el lehet menni. Nyugodtan állj mellé. Védelmezd. Egyszer úgy is megölöm. És akkor te már semmit nem tehetsz.
- Nem is Liam érdekel téged! Csak az a kib*szott bosszúvágy irányít. Most is megvagy Liam nélkül, nemde? Akkor minek tepersz? Nem értelek, Sophia. Mindegy.. Folytassátok csak. Én itt sem vagyok. Egyébként, ha hozzáérsz Lucia-hoz, akkor gondoskodom róla, hogy a börtönben éld le hátralévő életed!
- Kedves Harry, el is feledkeztél arról, hogy te is bűnrészes vagy? Elvégre te ijesztetted őt halálra a könyvtárban. Te koslattál utána minden nap. Tőled retteg és nem tőlem. Ezt jól vésd az eszedbe! - nem reagáltam.. Csak kisétáltam a házból.. Hazamenni nem volt erőm. A közeli erdőben húztam meg magam.. És csak törtem a fejem.. Mit is kezdhetnék magammal most? Mindenesetre megvédem Lucia-t. Ez az egyetlen dolog, amit tehetek.




harry styles animated GIF



2014. augusztus 6., szerda

Chapter 8..!

Hali Manók!
Először is egy kis hálálkodás: köszi a támogatást, a pipákat, a feliratkozást, a megtekintéseket. Csak így tovább! A fejléc szerintem a héten meglesz, de nem biztos! A jövő héten már tuti kint láthatjátok. Részek elég rendszertelenül érkeznek, van, hogy egy héten két részt is kirakok, de ugyanakkor benne van a pakliban, hogy lesz olyan hét, mint például most, hogy egy hétnél többet kell várnotok rá. Ne haragudjatok, ez csak attól függ, hogy hogyan tudom beosztani az időm. Szörnyű vagyok, tudom.. Szeretném, ha ezzel a résszel meglenne a 800 megtekintés! Egy kis újítás: Danielle-szemszög is lesz a részben! Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
                                                                                                               Pusszantás: Justagirl*.* :33


-Danielle szemszöge-



Lucia kézen fog, és az ajtóhoz vezet. Erőt vesz magán, majd kinyitja azt. Várom, hogy megjelenik a zöldszemű. Igazán érdekel, hogy ki rabolta el majdnem barátnőmet. Az ajtóban egy igazán nem várt személy áll.

- Lányok, már ezerszer elmondtam, hogy a főbejáratot tessék használni! Nem hiszem el, hogy a mai fiatalok milyen értetlenek. Elöl menjetek be, ha akartok valamit. Viszlát! - mondta a könyvtáros nő, és ránk csukta az ajtót.
- Ez mi volt, Andrews? - fordítottam magam felé Lucia-t.
- Te komoly nem ismered Mrs. Banks-t ? Tudod, ő a könyvtáros. Kissé mogorva. - viccelte el a számomra kicsit sem humoros helyzetet.
- Hol a gyilkos? Az emberrabló, vagy minek nevezed? 
- Biztos csak zárás után van itt..
- Biztos.. Lucia te teljesen hülyének nézel? Felőlem keresheted azt a fiút, akár éjjel-nappal, de nélkülem. Már ha egyáltalán létezik. Kezdek kételkedni az őszinteségedben.
- Miért nem hiszel nekem? Nem hiszem, hogy ilyen hülyeséget hazudnék. Főleg nem neked. Danielle, te vagy a legjobb barátnőm. Nem hazudnék neked. Először nem akartam megosztani veled, egyedül akartam a nyomára bukkanni... Hiba volt, hogy mégis elmondtam. Én kérek elnézést. - mondta, majd nélkülem viharzott el a helyről. Higgyek neki? Vajon igazat mond? Fogalmam sincs..





 



-Lucia szemszöge-



Nem hiszem el, hogy nem hisz nekem. Mit tettem, hogy ilyen hazugnak tart? Utálom magam. Tanultam az ügyből. Liam-nek már nem fogom elmondani. Biztos, hogy nem. Ki tudja, hogy reagálna. Lehet, hogy hinne nekem, de erősen kétlem. Ezért inkább megtartom magamnak. Az egyetem felé sétálok, mivel otthon nem sok mindent tudnék csinálni. Az egyetem óriási lépcsőjén indulok felfelé. Tekintetem már az épület bejáratánál kalandozik. Rosszul teszi. Szinte észre sem veszem, de nekiütközök valakinek. Olyan erős volt az ütődés, hogy pár másodperccel később már a rideg lépcsőn találom magam. Próbálom összeszedni magam, igaz elég kevés sikerrel.
- Jól vagy? - nyújtja kezét az, akiben elbotlottam idefelé. Nem néztem fel rá, csak megfogtam a kezét, és segítségével ismét talpra álltam. De mikor megláttam, ki is Ő, szívem kihagyott egy ütemet. Lábaim kezdtek ismét összeroskadni, ám ebben az esetben a talajon tartottam magam.
- Nem esett semmi bajod?
- Nem.. Dehogy. - habogtam össze-vissza mikor szemeibe néztem. Ő volt az. A zöldszemű. Aki álmomban is megjelent. Ezekben a pillanatokban nem értettem semmit.
- Az egyetemre indultál? Bekísérhetlek?
- Igen. Ha szeretnéd.
- Rendben. Szóval itt tanulsz? Elég okos lehetsz.
- Okos? A legkevésbé sem. Inkább szorgalmas. Tudod, ez egy nagy-nagy kaptár. Én pedig csak egy apró méhecske a sok közül. - Jézusom, hogy beszélhetek ilyen hülyeségeket?
- De még milyen csinos méhecske!
- ... És te? Úgy értem, hogy kerülsz ide?
- Áh.. Csak egy éppen futó ügy miatt vagyok itt. Bonyolult.- és csak beszélgettünk... beszélgettünk. El is felejtettem, miért mentem az egyetemre. Furcsa.. Nem lehet ő az elrabló! Ő egy barátságos, kedves fiú.. Nem olyan, aki elrabol lányokat egy könyvtárból. Nem tudom...
 

2014. augusztus 1., péntek

Chapter 7..!

Halii :3
Kedves olvasópajtik! Sajnos ritkábban tudom majd hozni a részeket, de mindent megteszek, hogy olvasni tudjatok!. Köszi a megtekintéseket, a pipákat, a feliratkozást. Még többet és többet!! <3 
Nem sokára új fejléc lesz! Max. 2 hét múlva!. De addig is itt a 7.!! Jó olvasást!! :)
                                                                                                                  Pusszantás: Justagirl*.* :33





-Lucia szemszöge-



Ablakomon óriási esőcseppek száguldottak lefelé. Mintha valaki megszállottan üldözné őket. Nem lassulnak, sőt egyre gyorsabban cikáznak. Ébredésem óta az esőcseppekben gyönyörködöm. Milyen értelmetlen lehet az életük. Összegyűlnek, a földre hullanak és kezdődik előröl.. Embernek lenni valamivel jobb. Egy dologgal, amit még sosem éltem át. Az ember képes szeretni. Szeretni olyat, akihez rokoni szálak egyáltalán nem fűzik. Szeretni egy teljesen más embert. Olyat, akihez foghatóval még nem találkozott. Jó lenne egyszer szeretve lenni... És viszont szeretni.

Nagy nehezen ráveszem magam a pihe puha ágy elhagyására. Szépen lassan, de sikerül. Bevetem az ágyam és a fürdőbe vonszolom magam. Megvallom őszintén, a tegnapi könyvtári eset kicsit megviselt. Arcomra elfogadható ábrázatot festek, majd a szekrényhez lépek. Megfelelő szettemben indultam a konyhába. Reggeli gyümölcssalátámat gyorsan majszoltam . Mikor végeztem, elmosogattam az edényt, majd barátomat kezdtem keresni. Liam-et már nem találtam itthon, ezért ismét cetlit írtam. Ezúttal 'Danielle' felirattal. Látni akartam barátnőmet. Nem érdekelt, hogy mennyire is zuhog az eső. Fura, de hiányzik a fanatizmusa Liam iránt. Néha kicsit ijesztő tud lenni, de Ő már csak ilyen. Ezúttal a hűtőre ragasztva a cetlit kifelé indultam.

Bezártam a bejárati ajtót, majd lassú léptekkel a teraszhoz értem.
Pár perc gondolkodás után sikerült elszánnom magam és lábaimat az indulásra. London esős légterében, esernyő nélkül próbáltam eljutni barátnőmhöz. Ahogy kiléptem az esőre, rögtön bőrig áztam. Nem érdekelt.. Csak szedtem tovább lábaim a cél irányába.






Útközben rengeteg szerelmes párral találtam szembe magam... Az esőben, meghitten csókolóztak. Mart belülről a féltékenység. Én miért nem élhetem át? Fogalmam sincs... Minden esetre várom már a pillanatot, hogy legyen valakim. Hogy valaki szeressen...

Csurom vizesen, szinte tocsogtam be barátnőm házába. Biztosan itthon találom. Kivételesen..
- Csajszii.. Hát te? Gyalog viharban? Gratulálok. - Üdvözölt a maga módján.
- Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Látni akartalak te bunkó. - Mondtam, majd a legközelebbi székre huppantam.
- Kicsim, és most én vagyok a hibás, hogy holnapra lázas leszel? Nem hiszem.. Amúgy miért nem Liam hozott el?
- Liam nincs otthon, valami ügyön dolgozik. De esküszöm amint lesz egy kis pénzem, szerzek jogsit.
- Úgy legyen. Na gyere, vegyél egy forró fürdőt. - Invitált a fürdő felé. A frissítés után, bár szinte fájt kiszállni az üdítően meleg vízből, mégis kiszálltam. Danielle köntösébe bújtam, majd a nappali felé indultam. Ott barátnőm épp a tévét bámulta önfeledten. Leültem mellé, majd beszélgetni kezdtünk. Egy forró csokival kínált meg. Jól esett kortyolgatni a gőzölgő italt. Hirtelen terelődött a szó a tegnapi napomra. Elvesztettem az önuralmam, és fél óra mesélés alatt bevallottam neki mindent. Mindent a zöld szemű fiúról, az azelőtti álmomról, arról, hogy hogyan estem el a szék lábában. Legalább most már van, aki tanácsot adhat az ügyben.
- Akkor ma vissza akarsz menni a könyvtárba? - kérdezte hitetlenkedve.
- Azt hiszem. - válaszoltam bizonytalanul.
- Megyek veled.
- Tessék? Nem mondtam, hogy jöhetsz.
- De igen is megyek. Kíváncsi vagyok a zöld szeműre. - kissé morgolódva, bólintással egyeztem bele akaratába. Miután megittuk italunkat, felhívtuk Liam-et, hogy vigyen haza minket - ugyanis Danielle is nálunk akart lenni a könyvtári akció előtt, és az eső még mindig szakadt. Mikor Liam hazavitt minket, hármasban megebédeltünk, pár óra múlva elállt az eső, és Danielle-el útra készek voltunk. Gyaloglásunk során nagyon jól elbeszélgettünk. Mikor a célhoz értünk, rögtön hátul készültünk bemenni. Meg se néztük, hogy nyitva van-e a főbejárat. Az erdős részen sétálva kicsit mindketten összerezzentünk. Világosban is elég ijesztő. Az ajtóhoz érve én nyitottam be. Benyitottam.. de nem az várt, amire számítottam.