Kedves olvasópajtik! Sajnos ritkábban tudom majd hozni a részeket, de mindent megteszek, hogy olvasni tudjatok!. Köszi a megtekintéseket, a pipákat, a feliratkozást. Még többet és többet!! <3
Nem sokára új fejléc lesz! Max. 2 hét múlva!. De addig is itt a 7.!! Jó olvasást!! :)
Pusszantás: Justagirl*.* :33
-Lucia szemszöge-
Ablakomon óriási esőcseppek száguldottak lefelé. Mintha valaki megszállottan üldözné őket. Nem lassulnak, sőt egyre gyorsabban cikáznak. Ébredésem óta az esőcseppekben gyönyörködöm. Milyen értelmetlen lehet az életük. Összegyűlnek, a földre hullanak és kezdődik előröl.. Embernek lenni valamivel jobb. Egy dologgal, amit még sosem éltem át. Az ember képes szeretni. Szeretni olyat, akihez rokoni szálak egyáltalán nem fűzik. Szeretni egy teljesen más embert. Olyat, akihez foghatóval még nem találkozott. Jó lenne egyszer szeretve lenni... És viszont szeretni.
Nagy nehezen ráveszem magam a pihe puha ágy elhagyására. Szépen lassan, de sikerül. Bevetem az ágyam és a fürdőbe vonszolom magam. Megvallom őszintén, a tegnapi könyvtári eset kicsit megviselt. Arcomra elfogadható ábrázatot festek, majd a szekrényhez lépek. Megfelelő szettemben indultam a konyhába. Reggeli gyümölcssalátámat gyorsan majszoltam . Mikor végeztem, elmosogattam az edényt, majd barátomat kezdtem keresni. Liam-et már nem találtam itthon, ezért ismét cetlit írtam. Ezúttal 'Danielle' felirattal. Látni akartam barátnőmet. Nem érdekelt, hogy mennyire is zuhog az eső. Fura, de hiányzik a fanatizmusa Liam iránt. Néha kicsit ijesztő tud lenni, de Ő már csak ilyen. Ezúttal a hűtőre ragasztva a cetlit kifelé indultam.
Bezártam a bejárati ajtót, majd lassú léptekkel a teraszhoz értem.
Pár perc gondolkodás után sikerült elszánnom magam és lábaimat az indulásra. London esős légterében, esernyő nélkül próbáltam eljutni barátnőmhöz. Ahogy kiléptem az esőre, rögtön bőrig áztam. Nem érdekelt.. Csak szedtem tovább lábaim a cél irányába.
Útközben rengeteg szerelmes párral találtam szembe magam... Az esőben, meghitten csókolóztak. Mart belülről a féltékenység. Én miért nem élhetem át? Fogalmam sincs... Minden esetre várom már a pillanatot, hogy legyen valakim. Hogy valaki szeressen...
Csurom vizesen, szinte tocsogtam be barátnőm házába. Biztosan itthon találom. Kivételesen..
- Csajszii.. Hát te? Gyalog viharban? Gratulálok. - Üdvözölt a maga módján.
- Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Látni akartalak te bunkó. - Mondtam, majd a legközelebbi székre huppantam.
- Kicsim, és most én vagyok a hibás, hogy holnapra lázas leszel? Nem hiszem.. Amúgy miért nem Liam hozott el?
- Liam nincs otthon, valami ügyön dolgozik. De esküszöm amint lesz egy kis pénzem, szerzek jogsit.
- Úgy legyen. Na gyere, vegyél egy forró fürdőt. - Invitált a fürdő felé. A frissítés után, bár szinte fájt kiszállni az üdítően meleg vízből, mégis kiszálltam. Danielle köntösébe bújtam, majd a nappali felé indultam. Ott barátnőm épp a tévét bámulta önfeledten. Leültem mellé, majd beszélgetni kezdtünk. Egy forró csokival kínált meg. Jól esett kortyolgatni a gőzölgő italt. Hirtelen terelődött a szó a tegnapi napomra. Elvesztettem az önuralmam, és fél óra mesélés alatt bevallottam neki mindent. Mindent a zöld szemű fiúról, az azelőtti álmomról, arról, hogy hogyan estem el a szék lábában. Legalább most már van, aki tanácsot adhat az ügyben.
- Akkor ma vissza akarsz menni a könyvtárba? - kérdezte hitetlenkedve.
- Azt hiszem. - válaszoltam bizonytalanul.
- Megyek veled.
- Tessék? Nem mondtam, hogy jöhetsz.
- De igen is megyek. Kíváncsi vagyok a zöld szeműre. - kissé morgolódva, bólintással egyeztem bele akaratába. Miután megittuk italunkat, felhívtuk Liam-et, hogy vigyen haza minket - ugyanis Danielle is nálunk akart lenni a könyvtári akció előtt, és az eső még mindig szakadt. Mikor Liam hazavitt minket, hármasban megebédeltünk, pár óra múlva elállt az eső, és Danielle-el útra készek voltunk. Gyaloglásunk során nagyon jól elbeszélgettünk. Mikor a célhoz értünk, rögtön hátul készültünk bemenni. Meg se néztük, hogy nyitva van-e a főbejárat. Az erdős részen sétálva kicsit mindketten összerezzentünk. Világosban is elég ijesztő. Az ajtóhoz érve én nyitottam be. Benyitottam.. de nem az várt, amire számítottam.
Bezártam a bejárati ajtót, majd lassú léptekkel a teraszhoz értem.
Pár perc gondolkodás után sikerült elszánnom magam és lábaimat az indulásra. London esős légterében, esernyő nélkül próbáltam eljutni barátnőmhöz. Ahogy kiléptem az esőre, rögtön bőrig áztam. Nem érdekelt.. Csak szedtem tovább lábaim a cél irányába.
Útközben rengeteg szerelmes párral találtam szembe magam... Az esőben, meghitten csókolóztak. Mart belülről a féltékenység. Én miért nem élhetem át? Fogalmam sincs... Minden esetre várom már a pillanatot, hogy legyen valakim. Hogy valaki szeressen...
Csurom vizesen, szinte tocsogtam be barátnőm házába. Biztosan itthon találom. Kivételesen..
- Csajszii.. Hát te? Gyalog viharban? Gratulálok. - Üdvözölt a maga módján.
- Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Látni akartalak te bunkó. - Mondtam, majd a legközelebbi székre huppantam.
- Kicsim, és most én vagyok a hibás, hogy holnapra lázas leszel? Nem hiszem.. Amúgy miért nem Liam hozott el?
- Liam nincs otthon, valami ügyön dolgozik. De esküszöm amint lesz egy kis pénzem, szerzek jogsit.
- Úgy legyen. Na gyere, vegyél egy forró fürdőt. - Invitált a fürdő felé. A frissítés után, bár szinte fájt kiszállni az üdítően meleg vízből, mégis kiszálltam. Danielle köntösébe bújtam, majd a nappali felé indultam. Ott barátnőm épp a tévét bámulta önfeledten. Leültem mellé, majd beszélgetni kezdtünk. Egy forró csokival kínált meg. Jól esett kortyolgatni a gőzölgő italt. Hirtelen terelődött a szó a tegnapi napomra. Elvesztettem az önuralmam, és fél óra mesélés alatt bevallottam neki mindent. Mindent a zöld szemű fiúról, az azelőtti álmomról, arról, hogy hogyan estem el a szék lábában. Legalább most már van, aki tanácsot adhat az ügyben.
- Akkor ma vissza akarsz menni a könyvtárba? - kérdezte hitetlenkedve.
- Azt hiszem. - válaszoltam bizonytalanul.
- Megyek veled.
- Tessék? Nem mondtam, hogy jöhetsz.
- De igen is megyek. Kíváncsi vagyok a zöld szeműre. - kissé morgolódva, bólintással egyeztem bele akaratába. Miután megittuk italunkat, felhívtuk Liam-et, hogy vigyen haza minket - ugyanis Danielle is nálunk akart lenni a könyvtári akció előtt, és az eső még mindig szakadt. Mikor Liam hazavitt minket, hármasban megebédeltünk, pár óra múlva elállt az eső, és Danielle-el útra készek voltunk. Gyaloglásunk során nagyon jól elbeszélgettünk. Mikor a célhoz értünk, rögtön hátul készültünk bemenni. Meg se néztük, hogy nyitva van-e a főbejárat. Az erdős részen sétálva kicsit mindketten összerezzentünk. Világosban is elég ijesztő. Az ajtóhoz érve én nyitottam be. Benyitottam.. de nem az várt, amire számítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése