Dííj!!

Sziasztook!
Itt van életem első díja. Köszönet: Laura Sipos -nak.

 

Szabályok: 

  -Írd ki, kitől van
  - Írj magadról 10 dolgot
   -Válaszolj 10 kérdésre
     -Tegyél fel 10 kérdést
     -Küldd tovább 10 embernek
   -Iratkozz fel a küldő blogjára

10 dolog magamról:  

1.  Februárban születtem, tehát vízöntő a horoszkópom.

2.  Egy kis faluban élek, nem városi lány vagyok.

3. A One Direction-nal 2012-ben találkoztam először. Akkor dőlt el bennem, hogy a legnagyobb rajongójuk leszek.

4. Kedvenc tagom Harry. 

5. Életcél: Diplomázni, és ha minden jól megy Londonba menni.

6. Kedvenc sorozatom: American Horror Story. Egyébként is szeretem a horrort.

7. Kedvenc színem a kék. 

8. Nem vagyok Larry shipper. :))

9. Legjobb barátnőmmel külön suliba járunk, ez kicsit megnehezíti a kapcsolatunk, de hétvégéket többnyire együtt töltjük.

10. Imádok írni és zenét hallgatni. Aktuális kedvenc számom : Iggy Azalea: Fancy. 

Válasz a 10 kérdésre: 

1. Ha csak egyvalakivel beszélhetnél ezután egész hátralévő életedben, kit választanál? - Azt hiszem Harry Styles- al nem nagyon értenénk meg egymást, úgyhogy inkább anyukámat választanám. :33

2. Hova szeretnél a leginkább eljutni az életben? - Eljutni? Helyre? Leginkább Anglia az álom hely, de Amerikába is jó lenne eljutni.

3. Az izgalmas, kalandos túrák, vagy az otthon, egyedül vagy jó barátokkal beszélgetés számodra az ideális hétvége? - Maximálisan az utóbbi. A bensőséges beszélgetések egy forrócsoki mellett felülmúlhatatlanok! :)

4. Ha új blogot kezdenél, miről szólna? - Biztosan fanfiction lenne, Harry főszereplésében. 

5. Mi az, amitől a legjobban a falra tudnál mászni? - Az értetlen/figyelmetlen emberektől. Mikor, már hatodszor magyarázod meg neki a dolgokat, és ő akkor sem érti. Az elég bosszantó.

6. Van testvéred? Ha igen, mi a keresztneve? - Mindigis akartam egy bátyust, de sajnos nem született testvérem ://

7. Rágod a körmöd? - Tudom, hogy borzalmas szokás, de kiskorom óta rágom. Aki szeret így fogad el. xD 

:)

8. Mi a legnagyobb félelmed? - Nem igazán vagyok az a betojós típus.. Csak néha. Amit nem szeretnék, hogy megtörténjen az, hogy valamelyik szerettemet/családtagomat elveszítsem. Az borzalmas lenne. 

9. Mi a kedvenc idézeted? -
Bolond az, aki a saját világában él. (...) Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják. /Paulo Coelho/

10. Ha választanod kéne aközött, hogy egy napig kopaszon kéne élned és aközött, hogy egy évig nem hallgathatsz zenét - semmilyen formában -, mit választanál? . Inkább kopasszanak meg, minthogy elvegyék a zenét.. :)

10 kérdésem: 

1. Milyen zenei műfajt részesítesz előnyben?

2. Mit sportolsz legszívesebben?

3. Voltál már igazán szerelmes?

4. Hiszen a reinkarnációban vagy egyszerűen hülyeségnek tartod?

5. Mi az életcélod?

6. Strandra vagy tengerpartra mennél szivesebben?

7. Jó a kapcsolatod a szüleiddel? 

8. Olvasol más fanfictiont? Ha igen, melyiket? (linkeld!)

9. Mikor döntötted el, hogy írni fogsz?

10. Felnőttként milyen életet képzelsz magadnak? 

Akiknek küldöm: 

http://childthem0stimportan.blogspot.hu/2014/07/erzelmek-sokasaga.html

http://thetattooedguyharrystyles.blogspot.hu/

http://onedirection-abduction.blogspot.hu/

http://justbefreeharrystyles.blogspot.hu/

http://harrystylesrebecca.blogspot.hu/

http://ordinarygirlswithdreams.blogspot.hu/2014/07/26-fejezet.html

http://vampirehuntervsvampires.blogspot.hu/2014/07/ievad-16resz.html

 http://thebitchstory1d.blogspot.hu/

 http://sabinaandlouis.blogspot.hu/2014/07/4-resz-egy-baratsag-kezdete.html

 http://saverhu.blogspot.hu/

Chapter 6..!

Halii :))
Íme a 6. fejezeet!! Köszi a megtekintéseket, a pipákat. Kérlek kommenteljetek!! Nem is húzom az időt. Itt a 6. rész! Jó olvasást. Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
                                                                                                           Pusszantás: Justagirl*.* :33

-Liam szemszöge-

Fél nyolc volt, mire felgurultam a kocsifeljárón. Egy igencsak zűrös ügyet kellett elintéznem. Kiszálltam autómból, gondosan bezártam azt, majd befelé siettem. Egész nap nem láttam Lucia-t, úgyhogy már hiányzott a közelsége. Éppen benyitni készültem, mikor észleltem, hogy az ajtó zárva. Egy gyors mozdulattal kaptam elő kulcsom és fordítottam el a zárban. Bent cipőmet lerúgtam, kabátomat fogasra akasztottam, és indultam dolgozószobám felé. A laptopomon kerestem a lány üzenetét, amit meg is találtam. Csak egy szó volt ráírva, az is szinte elolvashatatlan macskakaparással : Könyvtár. Ezzel beletörődtem, hogy Lucia könyvtárba ment. Nem nagyon értem, miért, hiszen délelőtt már megjárta a könyvkölcsönzőt. Gondolataimat eltereltem, és laptopomon kezdtem dolgozni a következő ügyemmel. Néhány perc múlva szemem a szemben levő órára irányítódott. 8 óra. Ilyenkor már nincs semmiféle könyvtár nyitva nemde? Aggódni kezdtem. Laptopom lecsuktam, kabátom, cipőm felvettem, és gyalog indultam megkeresni Lucia-t. A teljesen sötét éjszakában kicsit furcsa volt őt keresni. Ő önszántából sosem menne egyedül az éjszakába. Reméltem, hogy a könyvtárnál megtalálom. Nem kellett sokat mennem, egy zilált lány futott felém. Karomat kinyújtottam, ő pedig egyenesen nekem szaladt. Látszólag megijedt. Magamhoz húztam, megöleltem. Tudattam vele, hogy én vagyok az. Pár perc múlva már szó nélkül indultunk haza.

****

- Mi történt? Egyáltalán miért mentél könyvtárba ilyenkor? - kérdeztem tőle, miután lezuhanyozott. 

- Tudod, nemsokára vizsgáznom kell és egy könyvet ott felejtettem. Azért mentem vissza. És nehogy aggódni merj, azért szaladtam hazáig, mert megijedtem. Ennyi az egész. Majd holnap fényes nappal megyek a könyvért. 

- Biztos nincs semmi baj? 

- Tuti. De ha nem bánod, most felmegyek a szobámba. - bólintottam, majd a szobája felé indult.

-Lucia szemszöge-

Nem akartam megosztani Liam-mel a történteket. Nem akartam, hogy tudja, valaki vadászik rám. Nekem is elég zavaros az ügy. Ha bántani akar, eddig miért nem tette? Elrabolhatott volna... Megölhetett volna.. De nem tette. Egyszerűen felszívódott a helyről. Akárki is volt az az alak, rá akartam jönni. Majd megölt a kíváncsiság. Elhatároztam, hogy kiderítem, ki ő. Ha kell az életem árán is megtudom. 

- Haló.- szóltam bele a telefonba.

- Szia csajszi. Elárulnád, hol jártál? Máskor is eltűnhetnél. A jóképűvagyokésszexi Liam hívott egy órája, hogy nálam vagy-e. Idegesnek tűnt. Mindenesetre jó volt hallani a hangját.

- Danielle, állj le ezzel a fanatikus áradozással. Liam egy kifinomultabb csajt keres. 

- Na álljon meg a menet. Az orvosi egyetem elsőéves hallgatója nem elég kifinomult ennek a szívtiprónak? Tán menjek el agysebésznek?... Jó, mindegy. Az a kérdés, hol jártál?

- Könyvtárban...

- Ez egész biztos? Segítek: a könyvtár 5-kor zár.

- Ott voltam és kész. Egyébként, szerinted, ha valakinek már adódott alkalma arra, hogy elrabolja vagy megölje azt a személyt akit akar, akkor miért nem tette?

- Kicsim, hallucinálsz? Ha akarod most rögtön fogok egy taxit, és beviszlek az elmegyógyintézetbe. Elraboltak vagy mi? 

- Dehogy.. csak válaszolj. Szerinted?

- Talán.. mert rájött, hogy nem is akarja bántani? Vagy mert kivárja a megfelelő időpontot. De miért is beszélek veled ilyen lényegtelen dolgokról? Beszéljünk Liam-ről. Megnyugodott már?

- Grrh.. Danielle, nem érted.. Mindegy.. Megyek aludni. Hívd randira. Pusza.

- Szió.. Ha tudok valamiben segíteni, hívj fel! - mondta, majd bontottam a vonalat. 

Alvás előtt még párszor átgondoltam a dolgot, és arra jutottam, hogy a következő napon is könyvtárba fogok menni. Egészen biztos. A még forgó agytekervényeimmel kerültem az álmaim világába.

Chapter 5..!

Szervusztok Manók! <3
Már az 5. fejezetnél járunk, és a 350+ megtekintésnél. Köszönöm szépen! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy írjatok kritikát! Írjátok meg kommentbe, hogy mit is gondoltok rólam, vagy a blogról! Nagyon várom a megjegyzéseiteket! Iratkozzatok fel! Nagyon rövid lett, ezért ezer bocsi, de legalább tartalmas. Kezdődjön az 5. rész! 

                                                                                                           Pusszantás: Justagirl*.* :33

-Lucia szemszöge-

Egy hónapja koptatom már az orvosi egyetem előadótermeiben helyt kapó padokat. Nem könnyű egyetemi hallgatónak lenni, főleg ezen a szakon nem. Először azt hittem, hogy csak bemagolom, és át is mentem. Ez nem így működik! Az anatómia különösen az a rész, ahol megakadok. Figyelek órákon, de ez nem mindig marad meg az emlékezetemben. Ennek ellenére gyakran járunk szórakozni Danielle-el, és néha Liam is velünk tart. Imádom ezeket az estéket.- Kalandoztak el gondolataim, mikor az éppen következő leckét magoltam.

Nemsokára vizsga... Fogalmam sincs, milyen vizsgázni, de azt tudom, hogy rá készülni unalmas, és persze fárasztó. Nem mintha nem szeretnék tanulni, igenis szeretek.. Mikor tanulok, csak a tananyagra gondolok és semmi másra. Ki tudom törölni a problémákat.. Még ha egy kis időre is, de működik..  Pár órája értem haza a könyvtárból, ahonnan látszólag az összes szükséges könyvet ki tudtam kölcsönözni. Vagy mégsem?
Őrülten kutatok a könyvek között, de a legfontosabb nincs meg.. Pedig Danielle emlékeztetett is.. Nem értem, hogy hagyhattam ott..  Mivel Liam nincs itthol.-. Nem tudom hol lehet 7 órakor.. - Cetlit írok neki, és a laptopjára ragasztom- ez már egy bevált szokás nálunk. Bárhova megyek, előtte cetlin közlöm vele. Miután ezzel megvoltam, vettem a kabátom, cipőm és bezártam a bejárati ajtót. Sietősen lépkedtem le a lépcsőn.

 Kilépni a londoni időbe számomra felüdülés volt. Ahol élek, mindig meleg van, ritkán esik, ezért most különösen élvezem a londoni életet. Egyébként is szeretek a szabadban lenni, de így, hogy nincs túl hideg, se meleg- így még élvezhetőbb. Kivételesen nem esett, de én még annak is örültem volna. Forgalmas utcákon ballagtam a könyvtár felé. Nagyjából mindenki megbámult. Igen, ezt a tulajdonságot utálom az emberekben. Nem értem, miért kell ilyen feltűnően legeltetni a szemüket. Mindegy is..

Bő 15 perc múlva már a könyvtár bejáratánál voltam. Benyitni készültem, mire az ajtó megállított. Gondolhattam volna, hogy fél nyolckor még a legjobb kölcsönzőhely sincs nyitva. Megtorpanva léptem hátra, de eszembe jutott, hogy Danielle mutatott egy hátsó bejáratot. Elindultam megkeresni azt. A könyvtár oldalából aranyos kis falépcsők vezettek oda, ahova indultam. Óriási fák vették körbe a helyet. Kissé hátborzongató volt este egy erdőben bóklászni.

 Nem kellett sokáig mennem, megtaláltam az ajtót, amit kiszűrődő lámpafény tett megvilágítottá. Benyitottam. Szerencsére megadta magát, kinyílt. Bent a megfelelő könyvespolchoz siettem, és levettem a gyűjteményemből  hiányzó könyvet. Boldogan megfordultam, kifelé készültem menni, de egy csodaszép smaragdzöld szempárral találtam szembe magam. Ijedtemben eldobtam a könyvet. Az illető eltakarta magát. Beöltözött, akár egy rabló, tehát nem tudhattam meg ki is ő valójában. De az a szempár igen ismerős volt. Hirtelen közeledni kezdett, mire én hátráltam. Nem figyeltem, merre megyek, így lábam egy széklábban ragadt. Megbotlottam. Összeestem. A szememből a könnyek patakokban szántották végig arcom. Azt hittem itt halok meg. Ám mire felnéztem az illető eltűnt.. Felszívódott. Kissé nyugodtabban töröltem le könnyeimet, feltápászkodtam, a székbe kapaszkodva, majd futásnak eredtem.. Csak futottam... Mindegy volt hova, úgy éreztem futnom kell...

Chapter 4..!

 Halihóó :3
Itt is van a 4. rész. :)Bocsi, hogy ilyen sokat kellett várnotok rá. Ahogy írtam, a részekbe már besegít Ocean Papaya, szóval ezek az ő ötletei is. Többet nem is szeretnék hozzáfűzni, köszönjük a pipákat, az elismeréseket. Kezdődjön a 4. fejezet! :)

                                                                                                                  Pusszantás: Justagirl*.* :33


               

-Lucia szemszöge-

Ahogy elkezdődött az egyetem Liam segített beilleszkedni. Megmutatta mit hogyan csináljak, és hálás vagyok minden fáradozásáért ez ügyben. Ugyan elég sokan vannak az osztályban, de egy lánnyal különösen megtaláltam a közös hangot. A neve Danielle. Danielle Peazer. Hasonló beállítottságú, mint én, de megtanította nekem, hogy nem csak a tanulás a fontos. Az is lényeges, de kapcsolatokat kell kialakítanunk, hogy boldoguljunk az életben. Szünetekben vele lógok, beszélgetünk a mi kis női dolgainkról, és már adódott alkalmam bemutatni őt Liam-nek is. Egyszerűen megért engem, és bármit megoszthatok vele. 

- Csajszi, a Földön jársz?- térített vissza a jelenbe Danielle.

- Persze.. Csak elbambultam.

- Vagy úgy.. Na szóval arról papoltam mindeddig, hogy szombaton lesz a nagy egyetemi nyitóbuli. Mehetnénk együtt. - Nézett könyörgően.

- Tudod... Nem biztos, hogy meg szeretnék jelenni. Nem is voltam még bulin. Azt sem tudom, mit vegyek fel... Nem tudom, Dani.. - vágott szavamba.

- Idefigyelj! Lehet, hogy Spanyolországban játszhattad a begubózott lányka szerepét, de itt nem. Nem fogom engedni, hogy bulizás helyett a tankönyveket bújd. Ezt nem hagyhatod ki, és ha még több bátorítás kell.. Hozd el Liam-et is. - Mondta lelkesen.

- Talán meggondolom. Egyébként neked bejön Liam? Mióta ismeritek egymást tapadsz rá, mint légy a légypapírra. - Vicceltem el.

- Áh.. Dehogy jön be. Lucia, hallod magad? Nála jobb pasi még Spanyolban sincs, ismerd el. - Áradozott

- Nem tudom.. Nem vagyok az a pasi stírölős típus. Egyébként, szombat délelőtt várlak. Segítened kell rucit választani.

- Ott leszek, ne aggódj. - mondta, majd elváltunk egymástól, és hazafelé vettük utunkat.

 *****

*A buli napja.  

 Reggel kipihenve fordultam át másik oldalamra. Szememet nyitottam, ezzel megvakítva azt. Szikrázó napsütés keltett aznap. Valahogy boldognak éreztem magam. Nem úgy, mint máskor. Éreztem, hogy végre érek valamit, hogy én is számítok... Kikeltem az ágyból, bevetettem, majd a fürdőbe indultam. Lezuhanyoztam, sminkeltem, felöltöztem. Lementem a konyhába, ahol barátom kávézgatott unottan.

- Jó reggelt. M a terv mára?

- Neked is. Ma átjön Danielle ruhát válogatni. Este egyetemi buli lesz. Azt gondoltam eljöhetnél velünk.

- Hogy mi? Komolyan velem akartok buliba menni? Nem vagyok én öreg ehhez?

- Jó buli lenne. De most hogy mondod, lehet, hogy te túlságosan is papás vagy ehhez az egészhez.. Bocsi hogy felhoztam.- Nevettem el.

- Ne poénkodj, egyáltalán nem vicces 22 évesnek lenni. Akkor tényleg mehetnék?

- Persze, te őskövület.- Veregettem hátba. 

Elfogyasztottam reggelimet, majd csengettek.

- Majd én kinyitom... Biztos Danielle.- mondtam Liam-nek. - Szia, csajszi! Kerülj beljebb.- Tessékeltem be.

- Szió. Jó újra itt.

- ... El tudom képzelni miért. - nevettem ki barátnőmet, aki illedelmesen köszönt kiszemeltjének, majd felmentünk az emeletre és keresgélni kezdtünk holmijaim között.

***** 

-Biztos, hogy ebben kiléphetek az utcára?

- Ne butáskodj, csajszi. Élj egy kicsit. Ebben biztos minden pasi utánad fordul majd.

- Éppen azt nem akarom. 

- Még egy ellenzésül szánt szó, és nem megyek veled sehova. Megértetted? Azt akarom, hogy végre te is jól érezd magad.

- ... Akkor próbáljuk meg.. Vágjunk bele.

- Szólj Liam-nek, addig én is felöltözöm. - Beleegyezés nélkül tipegtem le a lépcsőn, és értesítettem barátomat, hogy mindjárt kész leszünk, és indulhatunk. Visszarohantam szobámba, sminket vittem fel, hajamat tökéletesítettem, mire Danielle beszólt, hogy felőle indulhatunk. Fogtam táskám, és együtt indultunk Liam felkutatására. Szettem láttára megdicsérte ízlésünket, majd kifelé tessékelt minket. Mikor megérkeztünk, kiszálltunk járművéből, és a szórakozóhelyre tartottunk. A bejáratnál a diákigazolványunk felmutatásával kerülhettünk beljebb. Liam is bejöhetett, azzal az indokkal, hogy egyikőnk barátja. Ezen sokáig viccelődtünk még. Bent a zene dübörgött, mi pedig átadtuk magunk a ritmusnak. Táncoltunk, ittunk, beszélgettünk - már amennyit ezek között a hanghatások között lehetett- egy szóval, jól éreztük magunk. Ennél jobb éjszakám nemigen volt még. Egy biztos volt. Ezen az éjszakán végre boldog voltam. Boldog és önfeledt. Egy olyan lány, aki élvezi az életet. Aki kihasznál minden lehetőséget, amit az élet ad neki... Megtaláltam önmagam ezen az éjszakán. Találkoztam egy olyan lánnyal, akit ezelőtt még nem ismertem. Aki merész volt, és egyáltalán nem egy begubózott kislány. Tudtam, hogy ez egy új élet kezdete.. Mindvégig tudtam..

Danielle a buliruhában.

 

...megérkeztem.... :D

Haliii!!! :D
Igen én volnék az új 'társszerkesztő' :D  Ahogy már olvashattátok engem is megtalálhattok Facebook-on, és nyugodtan írjatok, üzit :)

Hakunamatata,
  Ocean Papaya :3

*.*

Sziasztook!
Hamarosan a részekbe besegít a legjobb barátnőm, Ocean Papaya. .őt is nyugodtan jelölhetitek, kérdezhetitek a blogról. Új résszel valószínűleg már csak a jövő héten jelentkezünk. :)
                                                                                                   Pusszantás: Justagirl*.*& Ocean Papaya

Chapter 3..!

Halihó!
Íme itt vagyok a 3. fejezettel. Köszönöm a támogatást, a sok pipálást, nagyon jól esik, tényleg. Tudom, hogy nem a legjobb, ahogy írok, és hogy ezt valakik szeretik is kifejezni. Ezzel semmi probléma, csak akkor névvel tegye. Megkérdezném attól a bizonyos személytől, hogy mit hibáztam, mi az ami nem elég kielégítő, és én dolgoznék rajta, hogy javuljon a helyzet. De ha névtelenül fejezi ki magát az illető, akkor nem tudok mit tenni. Mindegy is. Itt a 3. rész. Jó olvasást! Kritikát alulra, névvel szíveskedjetek írni! <3
                                                                                                                 Pusszantás: Justagirl*.* :33

-Lucia szemszöge-

Landolás után rögtön taxiba szálltunk. Liam bediktálta a címet, és 20 perc múlva meg is érkeztünk. Kifizettük a szállítást, kivettük a csomagokat és indultunk a jövendőbeli otthonomba. Lepakoltuk a holminkat, majd Liam alaposan körbevezetett a számomra még szokatlan lakásban. Mivel az út után eléggé elfáradtam, vettem egy gyors zuhanyt, majd átöltöztem. Úgy véltem ez a szett tökéletes lesz ahhoz, hogy meglátogassuk Sophia-t. Gyorsan sminket tettem fel, majd elindultam megkeresni Liam-et. Mire megtaláltam Ő már az autóban várt. Látszólag ő is átöltözött. Beszálltam a kocsiba, és már indultunk is. Payno feszülten vezetett, szinte féltem ilyenkor mellette. Hirtelen félre állt egy óriási háznál.

- Itt vagyunk.. - mondta szorongva.

- Nyugi. Itt vagyok veled, jó? Minden rendben lesz.

- Remélem.. Csak essünk túl rajta.- sóhajtotta, majd kiszálltunk a járműből. Ő ment előre, mert én még soha nem jártam itt. Bementünk, és egy csodaszép hűtlennel találtuk szembe magunk.. Ő Sophia.. 

- Hát te? És ki ez a ringyó? - háborodott fel, mikor meglátott. Szavait nemigen vettem fel, vitázni végképp nem állt szándékomban vele.

- Ebben a házban csak egy ringyó van, és az biztos nem Lucia. - próbált védeni Liam. - Figyelj... Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy nem akarom folytatni. Elég volt belőled, meg a hazudozásaidból. Nem tűröm el, hogy még egyszer megcsalj. - mondta ki könnyeivel küszködve.
- Ezt most véljem annak, hogy szakítasz velem? Liam nem teheted ezt! - fogta közre két kezével Payno arcát. - Kicsim emlékszel még? Emlékszel, mikor olyan boldogok voltunk? Liam, kérlek tegyük rendbe! Nem végződhet így..
- Erre előbb kellett volna gondolnod. Sophia.. Ez már a harmadik alkalom, érted? Tudod mit érzek? Hát semmit. Üres vagyok. Mert te voltál bennem az, amiért érdemes volt felkelnem reggelente. Érted csináltam ezt a kib*szott életet.. És nézz rám. Tönkretettél. Te voltál életem értelme, de ez nincs már. Azért remélem jól szórakoztál azokon az estéken. Az itt hagyott gönceimet küldd el postán, vagy mit bánom én.. Csak takarodj az életemből. Lucia gyere. Hazamegyünk. - mondta, majd kézenfogva engem vezetett ki a nagy házból. Sophia egy könnyet sem ejtett a kapcsolatukért.. Ez elég furcsa volt számomra. Ezek szerint nem jelentett neki semmit.. Liam hiába szerette őt. Bevágódtunk a kocsiba, és már hajtottunk is.

****

-Jobban vagy?- kérdeztem félénken ágyában hason fekvő barátomtól.

- Költői kérdés volt? Nem vagyok jobban.. Nem is leszek. 

- Arra azért ne vegyél mérget.- mondtam, majd hátára vetődtem, ami gondolom nem a legkellemesebb élmény volt számára. 

- Ezt komolyan gondoltad? - kérdezte, majd szembefordított magával, és csiklandozni kezdte a hasam.

- Teljesen. De ezt abbahagyhatnád, mert bajok lesznek. 

- Ó, szóval bajok lesznek. A legnagyobb baj ami lehet, hogy összepisiled magad.

- Ez csúnya volt, Payne.- mondtam, majd a hozzám legközelebb eső párnával ütlegelni kezdtem.

- Nagyon merész vagy mostanában, mondtam már. - Ő is magához vett egy párnát, és hasonlóan tett mint én.

- Még nem említetted.

- Jó, oké elég lesz. Abba hagyhatod. Nem hittem volna, hogy ilyen elszántan boldoggá akarsz tenni... Megmondom őszintén, sikerült. 

- Akkor jó. Jó, hogy újra nevetsz. 

- Kihozod belőlem.. - mondta olyan vigyorral arcán, amilyet még sosem láttam. Aranyos volt.

- Elpirulok te szemét!.. Egyébként mit tervezel estére?

- Hát.. Nézhetnénk filmet. Te mit szeretnél?
- Jó, nézzünk filmet. Lezuhanyozom, jó? - választ nem kaptam, csak egy halvány bólintást. Ezzel elindultam a fürdőbe. Mikor végeztem egy bugyit és egy hosszú és egyben bő pólót vettem fel.
- Megjöttél, hercegnő? - húzott be maga mellé az ágyába. Mivel egy elég unalmas filmet választott, hamar elálmosodtam. Fáradtan veregettem meg Liam vállát.
- Liam.. Én elmegyek aludni.
- Nem muszáj.. aludhatsz itt is.
- Inkább kipróbálom a saját ágyamat, ha nem haragszol.
- Hát.. ha nagyon akarod, elengedlek. Jó éjt, hercegnő.
- Jó éjt - Pusziltam arcon, majd kikeltem ágyából, és a saját szobámba indultam. Fáradtan észleltem, hogy ki se pakoltam. Gondoltam, holnapig várhat, és befeküdtem az ágyba, nemsokára már az igazak álmát aludtam.

Álmomban megint az a férfi szerepelt...  De vajon miért? Soha életemben nem láttam még Őt, sem hozzá foghatót... Akármit is jelenthet az álmom, egyszer biztos kiderül.

Liam & Sophia kapcsolatuk elején

Chapter 2...!

Halihóó! 
Újra itt vagyok, de ezúttal a 2. résszel. Köszönöm a megtekintéseket, Google+-ozásokat, nagyon jól estek. Remélem hamarosan bővül a lelkes olvasók, kommentelők, megtekintők tábora. Köszi a feliratkozást is! Ha valami kérdésetek van felém, megtaláltok facebookon :https://www.facebook.com/profile.php?id=100005001074654 , és akár kommentben is feltehetitek. Facebookon bejelölhettek, és fangirl-rohamos beszélgetésbe is kezdhetünk :). Ennyit az elérhetőségről. Nem lett túl fényes, se túl hosszú, de hát majd lesz jobb is. Kezdődjön hát a 2. fejezet!
                                                                                                                     Pusszantás: Justagirl *.* :3



                                                      

                                                                  -Lucia szemszöge-

*****

- Azért nem akarok visszamenni Londonba, mert Sophia ott van.. És ha ott van akkor biztos, hogy találkozom vele, és ha találkozunk, akkor beszélgetni is fogunk, és akkor ő ki fogja magyarázni magát, és én megint beleszeretek... Úgy utálom magam.. Akármit csinál, egy mosolya elég és én megbocsájtok neki mindent... - Vázolta a tényeket, miközben már a gépen ültünk.

- Öhm.. Oké.. Első lépés: nyugodj meg. Második: gondolkodj el rajta, hogy ő mit tett érted, és hogy megéri-e vele lenned. És... tényleg szereted? Csak gondold át!- bíztattam barátomat, aki elismerően bólintott szavaimra.

- .. Megpróbálom..- Miután ezt mondta, láttam a szemén, hogy mocorognak az agytekervényei. Mivel rám itt már nem volt szükség, behunytam a szemem és a számomra tökéletes álomvilágba repültem. Az álmomban már Londonban jártam. Éppen az egyetemre siettem, amikor egy srácba ütköztem... Gyönyörű volt.. Már ha lehet ilyet mondani egy hímnemű egyedre. Elképesztően zöld szemei enyéimbe meredtek, magas alakja szinte az égig kúszott az én apró termetem mellet. Göndör haját egy kendővel kötötte hátra, amit beismerem, elég vonzónak tartok. Óriási tenyerével igyekezett újra a talajra állítani, ám ez elég nehezen ment. Lábaim ismét összerogytak, amint szemembe nézett. Egyszerűen elképesztő volt.. Sosem álmodtam még ehhez foghatót. Sőt, fiúkról még életemben nem fantáziáltam, nem is volt még fiúm igazán, és lehet, hogy nem is bánom.- Csodás álmomból egy csinos stewardess-hölgy kedves hangja térített vissza a jelenbe.
- Elnézést, hozhatok valami ételt, esetleg italt? - kérdezte, miközben alaposan végigmérte Liam-et. Ő rá se hederített, csak a saját világában kavargott.
- Én egy baracklevet és egy Gyros-t pitában szeretnék.- mivel megéheztem, leadtam rendelésem, és egy széles mosollyal díjaztam munkáját.
- Egy whisky... jéggel.. - Mondta parancsolóan Liam.
- Jack Daniel's vagy Jim Beam?
- Az előbbi.. - fejezte ki nyersen. A hölgy leírta kérésünket, és továbbhaladt. A gondolataim még mindig az álmomon jártak.. Furcsa.. Vajon, ha Liam tudna róla mit reagálna? Majd talán egyszer megtudom.. Mindenesetre nem most fogom neki elmondani. Elég sok stressz van így is az életében.

*****

- Az nem megoldás, hogy leiszod magad.- Jeleztem az alkoholizmussal egyet nem értésem, majd beleharaptam a gyrosba.

- Nyugodj meg, nem azért iszom, hogy megoldódjon minden. Már döntöttem. - válaszolta, majd végigöntötte az égető szeszes italt a torkán. - Először is: semmit nem tett értem, a kapcsolatunkért.. Ja várj, mégis van itt valami.. : Széttette a lábát.. Ennél több nem telt tőle. Másodszor: kibaszottul nem éri meg vele lennem... Egész végig kihasznált, szóval nem látom értelmét. Tehát arra jutottam, hogy ha megérkeztünk Londonba, akkor eljössz velem és szakítok Sophia Smith-el. Elég volt belőle egy életre.

- Öhm.. Én miért kellek ahhoz? Meglennék egyedül a házban. Néznék filmet, vagy hallgatnék zenét.. De semmi kedvem Sophia-val találkozni.. Nagyon ellenszenves. - nyeltem félre ételem szavai hallatán.

-Csak gyere és kész. Kérlek..- Fogta meg hirtelen a kezem.

- Hát ha annyira akarod.. - sóhajtottam, majd fejem a vállára fektettem. A stewardess megint megjelent, összeszedte poharunkat, tányérunkat, a szokásos mosoly sem maradhatott el, majd továbbhaladt.

-Liam szemszöge-

Ahogy a vállamon feküdt.. Szinte éreztem, hogy fenntartások nélkül bízik bennem. Persze nem is adtam okot arra, hogy ne így tegyen. Kiskorunk óta jó barátok vagyunk. És hogy hogy kerültem Spanyolországba? Távoli rokonaim élnek itt, én pedig anyuék válása után hozzájuk költöztem. Fogalmam sincs mi vezetett erre, de utólag már látom, hogy nagyon jó döntés volt. Alapvetően angol vér csörgedezik ereimben, de Spanyolország  is valamilyen szinten az otthonom. Legalábbis annak vallom. Életem legrosszabb döntése volt Angliában munkába állni. A munkával ugyan semmi gond, de itt ismerkedtem meg Sophia-val. Azonnal elkábított. De most nem szabad vele foglalkoznom... Gyorsan lapátra teszem, és minden erőmmel azon leszek, hogy Lucia beilleszkedjen, hogy jó kezekben legyen, hogy otthon érezze magát. Most csak is ez a fontos. Meg fogom óvni őt, nem hagyom, hogy bármi baja essen. Tudva milyen törékeny, ártatlan lány - elég sok okom van aggódni.

Kérem kapcsolják be öveiket, nemsokára landolunk!

Hangzott el a mondat a hangszórókból. Tettük amit kértek, egymásra néztünk bíztatásul, elpakoltuk előlhagyott holmijainkat, majd vártuk, hogy megérkezzünk oda, ahol Lucia új életbe kezdhet.

Chapter 1..!

Sziasztok! 
Nagyon elrepült az idő.. Már itt is van az 1. fejezet. Csak hogy tudjátok, a fejezetek elején mindig lesz egy kis monológom (mint ez), amiben helyzetjelentést adok. Jelenleg elég sok idővel rendelkezem, mivel tombol a summer, így lehet, hogy egy héten több résszel is jövök majd. Remélem elnyeri a tetszéseteket a kis irományom. Az elismerő szavakat vagy építő kritikákat az alkotásom alá, kommentbe sziveskedjetek írni! Megértéseteket köszönöm! Jó szórakozást a nyitófejezethez! <3 
                                                                                                                   Pusszantás: Justagirl *.* :33

-Lucia szemszöge-

˝Biztosan ezt akarod?˝ - Csengtek bennem anyám szavai. De hát miért ne akarnám? Minden álmom az volt, hogy Londonban végezhessem el a főiskolát, és ez most végre valóra válhat. - Gondolataimból az említett személy szavai rángattak vissza a valóságba.

-Kicsim, megjött Liam. Ha kész vagy indulhattok.- Kiabálta fel az emeletre, én pedig a választ elharapva rohantam a fürdőbe, ugyanis még nem volt energiám felöltözni. Egy fiatalos, nyári szett mellett döntöttem. Ahogy az utolsó tusvonal is a helyére került kiviharzottam a fürdőmből, felkaptam a táskáim, és lerohantam a lépcsőn. És ki Liam? A lehető legjobb haver az életemben. Mondhatni az egyetlen... Ő visz Angliába, ugyanis Ő javarészt ott él, a munkája miatt, nekem pedig éppen kapóra jön, hiszen a tengerentúlon elveszne egy ilyen kaliberű lány, mint én. Anyuék így biztosak lehetnek a testi épségemben. Az Ő lakásában fogok élni egészen addig, amíg végzek az egyetemmel, munkába állok és ezzel együtt a saját lábamra, mert suli után az életemet ugyanitt, London belvárosában képzelem el. Terveim között egyáltalán nem szerepel, hogy végképp elszakadok a családomtól, de mégis úgy alakul, hogy csak félévenként láthatom őket viszont. Eleinte nem támogattak, de mára már teljes mértékben mellettem állnak, és az én érdekeimet veszik szemügyre. Sokan felvetették már, hogy csak részben, vagy egyáltalán nem vagyok olyan, mint a korombeliek. Ugyanis a többi 17 éves többnyire bulizik hétvégente... Én ponthatárokat fürkészek a felvételikhez. Mindig is tudtam, hogy más vagyok.

Mire leértem a lépcsőn, anyám könnyes szemmel borult apám vállára. Már várom a 'kicsi lányunk milyen hamar felnőtt'- szöveget.. Anyám észlelte, hogy leértem, és szép lassan kihúzódott a férfi öleléséből. Hozzám intézett egy búcsúszöveget, majd apámmal is eljátszottuk ugyanezt. Kicsit sem repestem ezért... Úgy tesznek, mintha a halálba mennék, pedig a félév végén újra a szemembe nézhetnek. A fájdalommal teli búcsú után végre elindultunk kifelé. Barátom a BMW-jében várta, hogy megjelenjek. Mikor meglátott, nyílt a jármű ajtaja, én pedig már a sofőr karjaiban tudhattam magam.

- Payno, hiányoztál!- Nyomtam puszit rég nem látott arcára.

- Te is nekem Berry!(magyarul: bogyó, azért hívja így Liam Lucia-t, mert hozzá képest elég alacsony) - hát persze, hogy Berry... Már vagy általános óta így hív.. -Indulhatunk?- kérdezte, én pedig egy halvány bólintással egyeztem bele. Barátom szüleimhez fordult, megígért, hogy vigyázni fog rám, de érzem, hogy mindezt csak szüleim nyugtatásául mondta.. Talán.. Ezután elfoglaltuk helyünket az autóban és a reptér felé vettük utunkat.

Ahogy kikanyarodtunk a szűk kis utcánkból, hirtelen lépett a gázra. Én csak néztem, ahogy keze megfeszül a kormányon, nyughatatlan jobb lába pedig gyorsításra ösztönzi az autót. Az ülésbe süppedve tűrtem a sebességet ... Az ablakon át bámultam az egyre csak elmosódó tájat...

                                                                        ******

Mivel tudtam, hogy már közel vagyunk, megkönnyebbülve dőltem hátra a bőrülésben, ezzel kényelembe helyezve magam.

-Valami gond van? - Kérdeztem kissé zavartan. - Idegesnek tűnsz.- Vázoltam fel egyértelmű megállapításom.
-... Sophia...- Csak ennyit mondott, de tudtam, mi aggasztja annyira. Sophia Liam barátnője, már ha nevezhetem így. Az a ringyó csak a pénzre megy- ez nyilvánvalóvá vált az első találkozásunk alkalmával is. Nagyon flegma lány, de egyáltalán nem csúnya.. Gondolom egy dologhoz biztos ért... Többször csalta már meg Liam-et , de ő vak... Nem képes észrevenni a rideg tényeket..
-Mit tett már megint?- kérdeztem lényegre törően. Kérdésemet hallva befordult valahova, és leállította a motort. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy megérkeztünk... De nem érdekelt... Az érdekelt, hogy Liam észhez tér-e.
-Te is tudod... Megint megcsalt... - Mondta egészen elhaló hangon. Szinte éreztem, hogy megint megtette.
- Liam meddig húzzátok még egymás agyát?- Szinte már kiabáltam, természetemre nem valló módon. Ő pedig csak mereven nézett maga elé. Arcán egy keserű könnycsepp kúszott lefelé. Szörnyű volt őt így látni.. Sosem sírt még a társaságomban.. Megfontolt, erős embernek ismertem meg... De valahogy ma más volt.. Egy másik Liam ült mellettem az autóban.. Sophia tönkretette. Büszke lehet magára.
-Én csak... Nem tudom, hogy hogy jutottunk idáig... - mondta, hangján keserű fájdalommal. A könnyek megeredtek szeméből, én pedig egy hirtelen mozdulattal szinte kitéptem a biztonsági övet a helyéről és magamhoz öleltem a fiút.
-Payno, semmi baj.. Megoldjuk. Én itt leszek Veled!...Neked..- mondtam, mire nyakamba borult, ezzel letörölve könnyei nagy részét.
- Csak tudod... Én tiszta szívemből szerettem.. Bíztam benne... És erre ez már a harmadik alkalom, hogy arra megyek haza, hogy mondandója van.. És ha mondandója van az nem jó dolog.. Olyankor mindig leültet maga mellé egy teával, és elmondja, hogy aznap éppen kivel hentergett.. És kérdem én : Mit tettem ennek érdekében? Szerettem őt, vigyáztam rá, megadtam neki mindent.. És erre ő hátba támad... Hát köszönöm..
- És mit gondolsz.. Lehet ennek még folytatása? - kérdeztem kissé lenézően.
-Szerettem... de ma már nem menne ugyanez.. Még át kell gondolnom.. Ugyan úgy úgysem tudok benne megbízni.. - Vázolta fel.
- Megbeszéljük a gépen, jó? De most már induljunk, mert lekésem az egyetemet.
- Hát jó..- Sóhajtotta, majd kiugrottunk a kocsiból, felkaptuk a csomagokat, és nyugodtnak nem éppen nevezhető tempóban indultunk meg a bejárat irányába.

Characters!..

Halii,!!
Meghoztam a szereplőket.. Képük mellé valódi nevüket írtam, leírásuk alá pedig egy rájuk jellemző idézettel próbáltam vázolni személyiségüket  :

-Lucia Andrews (ejtsd: Lúcsia) : Spanyol csajszi, aki tanulás céljából költözik London belvárosába. Kezdetben még szerény, és visszahúzódó, ám ez nem sokáig marad így.

˝A tanulás segít. (...) Amikor tanulok, kis ideig valami olyasmire tudok figyelni, ami nem a fejemben zajlik.˝

 " Változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba."

(Mila Kunis)

 -Harry Styles: a szexy rosszfiú, aki megváltoztatja Lucia életét

" Én nem félek. Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit."

  "  Nekem ez a szerelem. Az első igazi szerelmem a szabadság, az érzés, hogy azt az életet élem, ami az enyém. Nem másét, nem elvárások szerint, nem korlátozva magam, egyszerűen ennél jobb érzés a világon nincs."

(Harry Styles)





-Liam Payne : Lucia támasza, legjobb barátja.

" A barátság olyan, mint egy folyó: kikerüli a sziklákat, alkalmazkodik a völgyekhez és a hegyekhez, néha tóvá alakul, míg meg nem telik a gödör, és akkor folytathatja az útját."

"Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen... Okosan élj. De főleg: szépen."

   (Liam Payne)            

-Fernanda&Ben Andrews : Lucia szülei, akik elengedik a lányt élete legeseménydúsabb útjára.

 "Akinek gyereke van, nem vénülhet meg, annak gondoskodni és idegeskedni kell."

" Egy gyermek olyan, mint egy forradalom (...): az ember elindítja, de nem szabályozhatja, mi lesz belőle."

(Mike Faiola & Nikki Deloach)

-Danielle Peazer : Lucia későbbi barátnője.

"Azért jó, ha az embernek vannak barátnői, mert amikor az ember nem tudja, mit csinál, van, aki tudja helyette."

"A felnőtté válás egy dolgot jelent: függetlenséget. Mind vágyunk rá. Néha más embereket használunk, hogy kiharcoljuk magunknak. Néha a másikban találjuk meg."

(Danielle Peazer)



- Sophia Smith : Liam barátnője.

" Ha egy férfit csalnak meg, az legfeljebb árulásnak véli. Egy nőnél viszont, ő azt érzi, hogy feleslegessé vált, hogy vesztese annak a játéknak, amit nővé válásnak hívnak."

      " A megcsalásnak sok fajtája van. Csalhat meg férfi nőt, a nő férfit. (...) Van, hogy csak a test csal, és van úgy, hogy együtt csal vele a lélek is. (...) A csaló egy röpke pillanatra diadalt arat a saját sorsa felett."
  (Sophia Smith)



Az 1. résszel hamarosan érkezem.
                                                                                                                   Pusszantás: Justagirl*.* :33

Welcome!.

Hali mindenki!

Ez a blog egy ún. Fanfiction lesz, aminek főszerepében Harry Styles és Liam Payne is megtalálható.(+Perrie Edwards&Zayn Malik) Ez az első próbálkozásom blogírás terén, remélem elnyeri a tetszéseteket!. Ahhoz, hogy elkezdjem nagyon sok ihletet adott Alexa S. (Szentesi Alexandra) .Több blogját is olvastam, mint pl. LatersBaby vagy a PrisionerL0vee, és ott van még a Tattooed Guy. Imádom az írásait, és tudom, hogy sosem leszek olyan jó benne, mint Ő, de azért adok egy esélyt magamnak. Mit is írhatnék még? Ja, igen! A történet a saját elmém szüleménye! Semmi valóság alapja nincs! Csak saját felelősségre olvasd, mert helyenként tartalmazhat +16-os, esetenként +18-as részeket is. Nem Lesz Benne +18!! Az elismerő mondatokat, illetve kritikákat kommentbe várom. A részek rendszertelenül fognak megérkezni. A nevemet nem fogom nyilvánosságra hozni, de ha sokan kéritek lehet meggondolom magam. :) És a legfontosabb: ha tetszik iratkozz fel! Jó szórakozást!!

                                                                                                                                              Pusszantás:
                                                                                                                                         Justagirl.. *.* :33