Chapter 13..!

Halihó Manócskák!
Megint itt vagyok, ezúttal a 13. résszel. Remélem örültök, hogy ilyen gyakran vannak részek. Sajnos a jövő héten egyáltalán nem leszek gépközelben, tehát írni sem tudok majd. A következő rész várhatóan 28.-a körül érkezik. Nem tudok biztosat mondani, de 2 hét múlva már tuti lesz rész!
Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
Nyugodtan lépjetek be a csoportba, írjatok rám. Kérlek írjatok véleményt kommentbe! Nagyon jól esne egy kis elismerés. Pipálgassatok! Remélem elég izgalmas rész lett :)) Kicsit húzom az agyatokat, hiszen csak 2 hét múlva lesz rész.. Sorry :)
Zeneajánló: Aura Dione - Friends
                     

Pusszantás: Justagirl*.* :33

-Lucia szemszöge-

Hazaértem. Ki akarok békülni Liam-mel. Hiányzik, az hogy azt hiszi mindent jobban tud.. Hogy azt hiszi, az élete nagy-nagy feladata, hogy megmondja, mit kell tennem az életben, hogy engem babysitt-eljen. Hiányzik az, ahogyan kioktat mikor valamit rosszul csinálok. Hiányzik a közelsége..
- ... Szia. - állok meg félénken az ajtóban.
- Nem harapok. Gyere beljebb. - leülök a mellette levő székre.
- Szóval.. Én csak bocsánatot szeretnék kérni.. a viselkedésemért.. Nem kellett volna.. Kérlek, tegyük rendbe. Legyen úgy, mint amikor idejöttünk. Legyél a nagyokos Payno-m. - kezdtem szégyenlősen, majd nevettem el a végét. Nem szólt... csak közelebb jött, és magához ölelt.
- Visszatért a hercegnőm. Mi ez a hangulat ingadozás? Azt hittem, hogy az az egoista majmocska maradsz. - ültetett az ölébe.
- Héé! Nem is voltam majmocska.. - vertem oldalba.
- Na jó, majmocska nem, de egoista annál inkább. Szereztél barátokat? Mesedélutánt!
- Igen.. Egy aranyos lány, és a barátja. Velük voltam ma is.
- Ennek örülök.
- Képzeld, ma este bulizni megyek.Velük. Nem jössz el velem?
- Jó lenne... De nem tudok. Halaszthatatlan ügy.. Még ma túl kell lennem rajta.
- Akkor viszont én megyek. Rucit kell keresnem. - Szabadultam ki öleléséből, majd a szobámba siettem.


*12 nem fogadott hívás* - rajzolódik ki telefonom képernyőjén. Mind Danielle-től.. Egy hirtelen ötlettől vezérelve nyomom meg képe mellett a hívás jelet. Úgy látszik, ma tartom a békülős napot.
- Csajszi, élsz még? Hiányzol.. - vette fel Dani.
- Te is nekem.. Bocsi, hogy nem hívtalak. Szükségem volt egy kis magányra.
- Nem gond, baby. Hullámvölgyek akadnak. Akkor átjössz? Szeretném látni a buksid.
- Nem megy.. Este buliba megyek.. Nem árt készülődni.
- ... Te tényleg megváltoztál. Andrews bulizni megy? Egyedül? Csípjetek meg! - nevetett.
- Szemét.. Nem egyedül. Egy csajszival és a barátjával.. Egész jóban lettünk.
- Szóval megcsalsz... Éreztem..
- Dehogy.. mindig te leszel az én kis öri-barim. De most lépek. Majd talán holnap átnézek. Nem tudom..
- Hívj fel buli után. Tudni akarom a részleteket!
- Úgy lesz. Szia. - nyomtam ki a telefont. Már boldog vagyok.. Mondhatni. A barátságaim rendezve.. de Harry-nek nem vagyok képes megbocsátani. Pedig tőle is jött egy csomó hívás.. Mindegy.. Az a lényeg, hogy olyan emberekkel vegyem körül magam, akik szeretnek. Gondolok itt Dani és Liam mellett Perrie-ékre is. Megbízom bennük.

*Pár óra múlva*

Meg is van az összeállítás. Mi kellhet még, hogy jól érezzem magam? Zene, és persze társaság. Ez is megvan. Akkor indulhatunk. Elbúcsúzok Liam-től, és Zayn kocsija felé tipegek. Beszállok, üdvözlöm őket. Hirtelen eszembe jut, hogy a telefonom az emeleten maradt... Végül is mi szükség lenne telefonra egy buliban?- Ezzel ejtettem a témát. Csak elengedtem magam, és próbáltam boldognak tűnni. 

- Itt is vagyunk. - mondta Zayn, majd bevezetett minket a szórakozóhelyre. 

- Lányok, inni valamit? 

- .. Én nem igazán.. - kezdtem, de Perrie félbeszakított.

- Persze, bármi jöhet. - mondta, majd valami italt kaptunk kézhez. Perrie habozás nélkül húzta le az egészet, így hát én is hasonlóképp tettem. Égette a torkom az alkohol.. De nem érdekelt. Élveztem a helyzetet, ismét jól éreztem magam. Pár hasonló ital után táncolni kezdtünk. Teljesen átadtuk magunkat a dal ütemének.

 

Még pár dal végigtáncolása után Perrie-vel az illemhelyet kezdtük keresni. Amikor is valaki egyik keze a derekam köré fonódott, másik a számat tapasztotta be. Időm se volt felfogni a helyzetet, már a szemem is bekötötték. Nem láttam semmit.. Próbáltam kapálózni, sikítani, de mindhiába.. Az illető elég gyakorlatos lehet. A zene egyre halkult, amerre vezettek. Egy autóba ültettek. 

- Kussban maradsz, különben gyors halálban lesz részed. - Nem próbáltam többször hangot kiadni.. Megijedtem.. Pár perc múlva kiszállítottak a járműből, majd bevezettek valahova. Leültettek, majd kikötöztek. Halálfélelmem volt.. Mi lesz most? 

- Kösd ki a szemét. Úgy sem számít, mit lát. A holnapot nem éri meg. - mondta egy női hang, majd eloldozták a látó szervem. A női hanghoz már képet is tudtam rakni... Perrie... Mikor megláttam, hogy Ő az egy könnycsepp kúszott le az arcomon. Ennyit a barátságról.. De miért tette? Nem értem... Egyedül maradtam. Az elrablóim távoztak a helységből. Döbbenten jöttem rá, hogy egy pincében vagyok.. Egy sötét, piszkos, lomokkal teli pincében. (Dal a hatás kedvéért)

 - Szóval megvan.. Rendben. Öröm veletek dolgozni. Váltok vele pár szót, utána megölhetitek. - hangzott kintről. Nyílt az ajtó, majd egy számomra váratlan személy lépett be. Sophia.

-Hali Ribi. Gondolom fogalmad sincs, miért vagy itt. Hát felvázolom: Liam miattad hagyott el. Eldöntöttem, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni. Bűnhődni fogsz, ezt garantálom. - Ordítani kezdtem, persze érthetetlen volt, mivel bekötötték a szám. Sophia nagylelkűen kikötötte azt.

- Egye fene, az utolsó szavak. - ajánlotta fel.

- Nem tettem semmit... Semmi nem volt köztünk Liam-mel! Nem én vagyok az oka a szakításotoknak, hanem a hűtlenséged! - Kiabáltam.

- Kussolj. Még az utolsó szavaid is hazugságból állnak? Ejnye, ejnye.. Mit csináljak veled? Úgy is meghalsz. Nem tehetsz semmit. Ne hidd azt, hogy egyszer csak Styles megjelenik az ajtóban. Ő sem tud megmenteni. - Nem válaszoltam.. Csak sírtam.. Visszakötözte a szám, majd kiment. Valószínűleg most fogok meghalni... Két személy váltja fel a kegyetlen Sophia-t. Zayn és Perrie. Zayn egy kést tartott a kezében. Ahogy közelebb jött a fal mentén végighúzta azt. Szinte éreztem a vágást a bőrömön. Vajon tényleg képes lenne megölni?

 

- Én nem akartam ezt, Lucia.. - Zokogta Perrie, majd újra letakarta szemeim. Nem láttam semmit. Csak vártam a kés vágását, azt hogy elvérzek, ahogy a barátaim nevét kiáltom haldoklás közben. Vártam a halálom. Csak ezt tehettem...