Meghoztam a 25.-et:) Remélem tetszeni fog. Bocsi a késésért! Elég zűrös volt a szeptember-október elejém. Remélem gyakrabban tudom hozni a részeket. :) Még egyszer bocsii! :) Nem lett túl hosszú rész, de még vissza kell rázódnom az írói szerepbe! Kommenteljetek, íratkozzatok fel, csatlakozzatok a facebook-csoporthoz!
Fb csoport: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
American Dream: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
Zeneajánló: Blkkk Skkkn Head - Kanye West
Example - Changed the way you kiss me (magyar)
Pusszantás: Justagirl*.* :33
- Harry szemszöge -
Már három teljes napja hogy bezártak ide... Mikor három napja az ügyvéd bekísért a kapunál egy hölgy várt rám, elvette a sporttáskám - amiben a ruháim és a többi az élethez szükséges tárgyaim voltak - majd a kezembe nyomott egy narancssárga kezeslábast meg egy pár cipőt. Tájékoztatott a viselkedésről és mindenről amit feltétlen tudnom kell egy börtönben. Ha szükségem lenne bármire is a táskából, a cellákat szemmel tartó őrnek kell szólni, és ő kivezet - bilincsben! - a portára, ahol ugyanaz a hölgy ücsörög. Ettől a nőszemélytől kérhetem el a személyes dolgaim. És itt nem telefonra, vagy bármi más kicsit a szabadságomra emlékeztető dologra gondolok! A személyes dolog náluk azt takarja, hogy fogkrém, fogkefe, tisztálkodáshoz szükséges dolgok... Egyszóval semmi amitől kicsit is jobban érezhetném magam. De megengedték, hogy valami olvasnivalóval üssem el az időt. Azt a röpke időt amíg itt bent leszek.. Megnyugtató... Ám egy könyvet se tettem a megannyi holmim közé. Úgyhogy a börtönszerkómmal a kezemben indultam a cellám felé. Egy őr vezetett végig a folyosón ahol alig ötven raboskodó ember bámult vissza rám a rácsok mögül - persze egy cellában ketten tartózkodtak. Néhányan undorító megjegyzéseket is tettek.. Igyekeztem nem foglalkozni velük... Az én 'szállásom' a folyosó vége felé helyezkedett el. Az őr az igen tömött kulcscsomóján keresni kezdte a zárba illőt, majd kinyitotta a számomra egyáltalán nem szimpatikus vasajtót. Eleinte csak kívülről figyeltem leendő otthonom. Mindkét ágyon szürke ágynemű... Fekete téglafal... És várjunk csak... Az egyik ágyon egy korombeli fiú ül fenyegető tekintettel. Beljebb lépek, az őr pedig bezárja az ajtót. Egy szót se szól és elmegy a cellától. Kicsit megijedtem, bevallom... Csak állok a fiú előtt és nem szólok. Ám ő igen.
- Nem gondoltam hogy ide már némákat is beengednek. - csak úgy köpte a szavakat. Úgy érzem nem lesz zökkenőmentes a kapcsolatunk...
- A nevem Harry és kib*szottul nincs kedvem verekedni de ha így folytatod lehet hogy ez megváltozik. - nem kiabáltam. Szépen lassan mondtam el az álláspontom.- Szóval Harry. Abbahagyhatod a keménykedést, semmi értelme. Nem akarok balhét. Csak érezd otthon magad... Vagy amit akarsz... Louis Tomlinson... Ha tudni akarod..
- Én is így gondoltam. - mondtam, majd a másik ágyra ültem. Ruhámat magam mellé raktam. - És Louis... Mióta vagy itt?
- ..Tegnap előtt hoztak be. - vett mély levegőt. - Tudod itt senki és semmi nem barátságos! Még csak két napja vagyok itt de legalább egy örökkévalóságnak tűnt. Az első napom rögtön azzal kezdődött hogy megvertek. Az ebédlő kellős közepén. És nehogy azt hidd hogy bárki meg akarta volna akadályozni azt hogy megverjenek! Épp ellenkezőleg. Szerintem az őr még gratulált is annak aki ezt tette velem... Kegyetlenség uralkodik itt... Ha halálra vernek akkor is végignézi mindenki. Itt senkinek nincsenek érzései. Félek hogyan fogom itt kibírni még két évig... - óriási átéléssel mesélte el azt ami eddig vele történt. Én pedig érdeklődéssel hallgattam.
- Két év... Bárcsak annyit kaptam volna! - sóhajtottam.
- Mert mennyit kaptál? Mit csináltál hogy behoztak? - kérdezősködött.
- Hát.. mondjuk azt hogy valószínűleg a hátralévő életem itt fogom élni... Elég szar kilátások... - vallottam be.- ... Öltem... De azt ne kérdezd mennyit... Nem számoltam...
-... Az durva... De ugye nem az a pszichopata bérgyilkos-beütéses vagy? Mert akkor inkább azzal vagyok egy cellában aki megvert. - nevetett.- Nyugodj meg nem bántalak. Ölni se önszántamból öltem.. Kellett a pénz... Elég hosszú történet.
- Hát... időnk az van. - nevetett megint. Bólintottam majd elmeséltem az egész történetet... Elmondtam azt is hogyan szerettem bele Lucia-ba és hogy ott kellett őt hagynom..
- Ami azt illeti nekem is el kellett szakadnom a barátnőmtől... Tulajdonképpen azért csuktak le mert egy gyökér gyerek fogdosta Eleanor-t... Én meg megtanítottam rá hogy ha nem az övé a csaj akkor még stírölnie se lehet nem hogy letapizni... Eltört a gyerek orra.. Ami nyolc napon túl gyógyul ugye... Én meg be lettem kaszlizva... Szóval mondhatni egy cipőben járunk...
- Ja.. csak neked nem kell az életed végéig egy cellában rohadni... Két év és együtt lehetsz a csajjal...
- Azért ne legyél pesszimista... Már ha ez lehetséges egy börtönben. - nevetett. - Lehet hogy előbb szabadulsz mint hinnéd...
- Kétlem... - Visszatérve a 'napirendemre' a következő program az ebéd volt... Egyáltalán nem vártam hogy kimehessek a többi szerencsétlen közé... Meg kellett tennem.. Az őr minket engedett ki utoljára. Mivel új voltam tájékoztatott arról hogy fél óra van az ebédre.. Utána vissza kell menni a cellához. Végighallgattam a monológját és Louis után indultam. Utolsónak álltunk be a sorba. Valami felismerhetetlen ételnek aligha nevezhető dolgot kaptunk. Végignéztem a tömött ebédlőn... Tagadhatatlanul megriadtam.. Louis elindult egy asztalhoz én pedig követtem. Leültünk az asztalhoz... Sajnos mellettünk és szemben is ültek... Igyekeztünk gyorsan elpusztítani az adagunkat. Ám valaki megszólalt. Egy sebes arcú férfi.. Nem értettem semmit...
- Nézzétek, a kis csicska talált magának barátnőt. - kiabálta majd ránk nézett. Valószínűleg ő lehet aki megverte Louist... Soha nem éreztem még ilyet de görcsösen haza akartam menni. .. Most meg fognak verni minket? Azt már nem. Felálltam és a férfi felé mentem.
- Harry ne csináld.! - mondta Louis de már későn... Ököllel kezdtem verni az emberkét.
- Kit nevezel te csicskának? - nemsokára már az egész ebédlő ütötte egymást. Azt sem tudtuk már ki kivel van. Majd végül az őr vetett véget ennek az egésznek.. Bekísért mindenkit a cellájába. Tükör sehol nem volt de éreztem hogy felszakadt a szemöldököm... A vér lefelé folyt keresztezve egész arcomat. Nem volt a terveim között hogy verekedésbe csöppenek, de változnak az idők... Louis értesítette az illetékeseket hogy a fejemből szivárog a piros folyadék... Bevezettek az orvosi-szobába és ellátták a sérülésem... Nagyjából ennyit az eddigi börtönéletemről... A következő két napom is hasonlóan telt.. Annyi kivétellel hogy délelőtt és délután is egy-egy órát az udvaron tölthettünk... Meg persze hogy nem verekedtem... De ez az a hely ahol bármi megtörténhet.. Már tudom... Ma reggel az őr hangjára ébredtem- Azt mondta sürgősen keljek fel mert látogatóim vannak. Látogatók? Hát jó... Rászántam magam a felkelésre. Az őr kiengedett és egy helységbe vezetett amire fekete nyomtatott betűvel volt ráírva: 'Társalgó'. Az őr az ajtó előtt megállított és elszavalt egy monológot arról hogy minimális testi érintkezést vihetek véghez és hogy kiabálni és verekedni szigorúan tilos... Végül is biztos meg fogom verni azt aki veszi a bátorságot hogy meglátogat.. Valószínű... Mikor végzett a mondandójával kinyitotta előttem az ajtót. Bent nővérem és szerelmem ácsorogtak türelmetlenül. Mikor megláttak mindkettőjüknek valami megcsillant a szemében. Nem hittem hogy Gemma eljön meglátogatni... Őszintén szólva meglepődtem hogy még ezek után látni akar.
- Öcsi.. Nem akarlak megbántani de nem áll valami jól narancssárga... - ölelt magához..
- Ha ezt a poént nem sütöd el akkor kételkedtem volna abban hogy te vagy-e a nővérem, de már világos hogy te vagy az. Hiányoztál.. - Lucia csak állt a sarokban... Mikor észrevette a szemöldökömön tátongó heget félelem ült ki az arcára. Nem szólt hozzám. Lassan közelebb jött, végigmérte a sérülést és magához ölelt. Nagyon jó érzés volt ennyi kegyetlenség után egy kis szeretetet is kapni...
- Én nem akartam hogy ezt tegyék veled... - nyögte ki végül már könnyes szemekkel.
- Kicsim kérlek nyugodj meg. Nincs semmi bajom. És nem is lesz... - próbáltam nyugtatni simogatva bársonyosan puha arcát.
- Azt te honnan tudod? Harry.. Nem akarom hogy bárki hozzád érjen.. Nem akarom hogy bajod essen...
- Hagyjuk most ezt, jó? Te csak ne aggódj miattam. Elleszek itt... - halvány bólintással jelezte hogy megértette amit mondok. Leültünk a székekre majd Lucia megcsókolt. De nem a megszokott módon. A csókja sokkal szenvedélyesebb, érzékibb volt. Furcsa de minden bent töltött napomért kárpótolt. Azt üzente : kitartás! Én halálomig melletted állok... - De ezt nem akarhatom... Még előtte áll az egész élet... Élnie kéne, nem rám vigyázni... Mégsem küldöm el. Nem fogom neki azt mondani hogy köszönöm az eddigi szeretetét, de ezentúl nem kérek belőle... Hiszen nekem is és neki is szüksége van rá. Nem hagyhatjuk elveszni a kapcsolatunk akkor sem ha csak hetente láthatjuk egymást egy órára... Egymás nélkül mindketten szépen lassan elsorvadunk.. Nem testileg, sokkal inkább lélekben.. Majd a szívünk helyén egy fekete paca fog tátongani... Az űr amit a másik hiánya kelt... De ezt nem fogjuk hagyni... Remélem...
-Gemma szemszöge-
Szívszorító volt látni ahogy ez a szerelmespár miként szakad el egymástól... Ahogy mindent megtesznek azért hogy a szemmel láthatóan igaz szerelmük beteljesedjen... De mégsem tehetnek meg mindent... A törvény és a rút valóság mindig kettejük közé furakodik... Ám ezekben a pillanatokban kicsit könnyebb nekik.. Végre hosszan időzhetnek egymás tekintetében és szoríthatják magukhoz a másikat.. Bárcsak tehetnék valamit értük! Szinte minden gondolatom e mondat körül forog ahogy egyre nézem őket. - velem szemben ülnek egymás mellett. Szorosan kapaszkodnak egymásba, mintha attól függne a jövő, hogy milyen erősen húzzák magukhoz egymást... Néha elcsattan egy-egy csók. A szemem könnybe lábad. Ki az a kegyetlen teremtmény aki képes elválasztani Őket, akik ennyire odavannak egymásért? Fogalmam sincs...
- Tizenkét nap múlva lesz egy tárgyalás... - szólal meg az öcsém.
- A fellebbezés miatt? - kérdezem letörölve az addig kicsordult folyadékot a szemem alól.
- Részben. A másik ügy az hogy állítólag találtak még egy gyanúsítottat. Nem tudom hogy lehet... - Ekkor Lucia elsápad. Félek hogy tud valamiről amiről mi nem...
-Lucia szemszöge-
Mikor Harry kimondta a gyanúsított szót úgy éreztem elsüllyedek... Csak reménykedni tudtam benne hogy nem Sophia akarja magát feláldozni Harry-ért. Volt egy olyan érzésem, hogy ez a terve. Átvállalja a büntetést és ezzel Harry-t szabadlábra helyezi... Persze nagyon jó lenne ránk nézve, de nem hagyhatom hogy az én hülye kis érzéseim miatt mondjon búcsút a kinti életnek. Beszélnem kell vele. - A mai találkán Harry mindent elmesélt a benti életről. A verekedésről amit mondhatni ő indított el, és a még kissé kezdetleges barátságukról Louis-val. Azt is elmondta hogy a fiúnak is ott kellett hagynia a barátnőjét... Legalább van közös témájuk. Megígértem hogy két nap múlva újra jövök látogatni és nem hagyom őt egyedül. Eszemben sincs egyedül hagyni... Kitartok a végsőkig. A börtönlátogatás után Gemma-val beültünk egy kávézóba és egy cappucino mellett sírtam el neki hogy mit érzek most legbelül... Ő is elmondta hogy mi a véleménye és rájöttem hogy jó barátnők leszünk mi még. Ezután hazamentünk. Én nekiálltam tanulni, Gemma pedig kipakolt a táskájából. Ugyanis pár hétig a vendégem lesz. Őszintén szólva örülök neki hogy nem kell egyedül lennem a lakásban. Kicsit feldobja a hangulatom. Kicsit...
