Chapter 15..!

Halihó Babes.
Meg is hoztam a 15. részt. Remélem örültök neki. Pipálgassatok, iratkozzatok fel, írjatok kommentet.
Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
Mindjárt itt a suli, iskolaidőben ritkábban lesznek részek, remélem megértitek. :)
Jó olvasást!!
Zeneajánló: Ellie Goulding - Figure 8
                  The Script - The Man Who Can't Be Moved

Pusszantás: Justagirl*.* :33

-Lucia szemszöge-

Csak reménykedni tudtam. Remélni, hogy Liam rájön Sophia tervére, és elég ideje lesz eljönni értem. Harryben nem is mertem hinni.. Furcsa lenne, ha most csak úgy betoppanna, és elvinne innen. Habár tetszene a helyzet. Eközben érzem, ahogy a kés pengéje közeledik, majd a torkomnál állapodik meg. Megfagy bennem a vér. Félek a haláltól.. és lehetőleg nem így szeretném végezni. Egyébként is, Sophia ok nélkül akar megöletni.. Nem tettem semmit ennek érdekében, de ha tettem is volna, a megcsalás nem indok az ölésre.. Semmi sem lehet indok a gyilkolásra! Ezért tartózkodom Harry közelségétől.. Beteg ember az, aki csak úgy gyilkolászik.. Még ha szeretem is.. - Nyílik az ajtó, a kés pengéje pedig torkomba fúródik. Ordítanék, de nincs erőm. Megteszi helyettem más.

- Zayn, azonnal engedd el! - Ez Harry hangja.. Egészen biztos vagyok benne. Ilyen rekedtes hangja nem sok mindenkinek van. 

- Styles, itt nem te parancsolsz. - Hangzott Zayn ordítása.

- Malik, engedd el. Kötözzétek ki. Ma nem ölünk. - Sophia... Mi történhetett, hogy hirtelen el akar engedni? Zayn eltávolítja kését a torkom területéről, majd karomat, számat és végül szememet kötözik ki. A nyakamból ömlik a vér, egyből odakapok. Nem szólalok meg, csak az ajtó felé indulok. Harry bármennyire is nem szeretném, átkarol és már együtt futunk ki a pincéből. Sophia ház előtt egy fekete Range Rover foglal helyet. Harry ajtónyitással tessékel be a járműbe. Én készségesen beszállok, hiszen akár az életem is lehet a tét. Ő is beszáll, majd hajtani kezd. Egy számomra még ismeretlen utcán fordulunk le.

- Hé, tudtommal nem erre van a kórház. - reklamáltam, mikor észleltem az irányt.

- Eszemben sincs kórházba vinni. Elviszlek haza.

- Haza? És ott mit csinálok a nyakammal? Te is meg akarsz ölni? Harry, ha nem viszel kórházba, akkor nemsokára már halott leszek. - Kiabáltam.

- Nyugi. - suttogta, majd leparkolt egy óriási háznál. 

- Nem is itt lakom. Azt mondtad, hazaviszel.

- De azt nem mondtam, hogy hozzád. Ez az én házam. - Nem volt időm tiltakozni, csak bementem vele az ismeretlen lakásba. Leültetett a kanapéra, majd eltűnt. Pár perc múlva steril tűkkel, fertőtlenítő szerekkel felszerelkezve ült mellém.

- Ez most fájni fog. Ha lehet, ne beszélj. - mondta, majd lefertőtlenítette a Zayn által ejtett sebet. Ennek hatására felszisszenek a fájdalomtól. Mikor ezzel végez, cérnát fűz a tűbe, majd egy igencsak kellemetlen műveletet kezd el végrehajtani. Nem riadok vissza.. Hagyom, hogy a tű ki-be járkáljon a bőrömben. 

 

Összeszorítom a fogam, becsukom a szemem. Próbálok másra összpontosítani. Kevés sikerrel.

- Kész is vagyunk. - mondja elégedetten, én pedig kinyitottam a szemem. 

- Köszönöm.. - suttogtam, majd a sebre tettem a kezem. - Miért nem kórházba vittél? - kérdezősködtem.

- Mert, ha megkérdezik ki tette ezt veled, akkor Sophia-n Zayn-en és Perrie-n kívül én is elég nagy bajba kerültem volna. Ne értsd úgy, hogy csak a saját érdekemben. A te érdeked is. - Pakolta össze az elsősegélydobozt.

- Szóval csupán csak nem akarod börtönben végezni. - állapítottam meg.

- Hát, nem lenne valami jó. De tisztában vagyok vele, hogy egy nap eljön az alkalom, mikor bevisznek.

- Ott lenne a helyed már most.. - csúszott ki a számon.

- ... Hazavigyelek vagy elsétálsz? Tudom, hogy sok ártatlan ember halt meg miattam, de ez nem azért volt, mert egy pszichopata állat vagyok. Nem vagyok az. Egyáltalán..

- Akkor miért ölted meg őket? Nem értem..

- Mert ez volt az egyetlen lehetőségem. Sophia-nál dolgozni elég sok pénzt jelentett, amire nagyon nagy szükségem volt. Pénz nélkül az hajléktalanná váltam volna. Ez volt az egyetlen megoldás.. 

- Bocsi... Hogy azt hittem, önszántadból, csak úgy kedved szerint öldökölsz.. Nem akartam ítélkezni..

- Nem tudhattad.. - Tovább beszélgettünk a kanapén. Jó volt megosztani vele a gondolataimat. Nem tudom, mit érzek vele kapcsolatban.. Mindenesetre örülök, hogy túléltem.. Majd csak lesz valahogy..

Amint láthatjátok új fejlécünk van! Köszönet érte Ocean Papaya-nak aki mellesleg a legeslegjobb friend-em. Gyönyörködjetek!! :-* <3