Meg is hoztam a 23. részt!!! Pipálgassatok, iratkozzatok fel, kommenteljetek bátran!
fb csoport: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
American Dream: http://americaandreeam.blogspot.hu/
Jó olvasást!!
Zeneajánló: Ed Seeran - Lego House
Bruno Mars - It Will Rain.
Pusszantás: Justagirl*.*:33
- Danielle szemszöge -
Szörnyű lehet most Lucia-nak.. Én biztosan nem tudnám elviselni, ha elvennék tőlem Liam-et. Félek hogy nem fogja bírni Harry nélkül... Elvégre olyan jól megvoltak együtt.. Szerették egymást meg minden.. Mégis egy pillanat alatt rosszra fordult minden körülöttük... - éppen hazaértem az egyetemről ahova Lucia már két hete nem jár. Pontosan a levél érkezte óta.. Megértem hogy minél többet szeretett volna Harry-vel lenni, de ez veszélyezteti a jövőjét.. Az irodának berendezett helységben Liam szorgosan pötyög a laptopjába. Mögé osonok, és puszival jutalmazom az arcán.
- Szia Hercegnő. Ilyen hamar hazaértél? - csukta le a laptopot és felállt szembe velem.
- Hamar? Igaz.. Csupán négy óra van. - nevettem majd magamhoz öleltem.
- Úgy tűnik nem valami jó az időérzékem. - nevetett már ő is. - Mit szeretnél csinálni?
- Hát...
- Azt amire gondolok.? - húzott közelebb magához.
- ...Azt is nagyon szeretném, de lenne itt még valami... - bólintott. - Tudod, ma volt Harry tárgyalása.. És eléggé aggódom Lucia miatt.. Jó lenne meglátogatni.. Csak hogy tudjam, minden rendben-e vele.
- Persze. Értem. De utána csinálunk valami mást is? - hangsúlyozta ki a 'mást'- szót.
- Hogyne Macim. - kézen fogott és a kocsihoz vezetett. Beültünk és Lucia-hoz hajtottunk. Az út alatt folyton a combomba kapaszkodott a váltó helyett. Ezt tetszett.
Mikor megérkeztünk Liam nyitott be. Illetve nyitott volna be, de az ajtót zárva találtuk. Szerencsénkre van kulcsom a házhoz, így pár perc múlva bejutottunk. Bent sehol sem találtuk Lucia-t. Pánikba estem.
- Lucia itthon vagy? - kiabáltam. Ám nem jött válasz.
- Megnézem fönt. - mondta. Pillanatokon belül Liam kiáltott. - Danielle azonnal gyere! - Erre felrohantam a lépcsőn be egyenesen a fürdőbe. Ugyanis Liam hangja onnan szűrődött ki.
- Jézusom.. - kaptam szám elé kezeim. Barátnőm a zuhanyzóban feküdt eszméletlenül. Mikor rátaláltunk forró víz ömlött rá a zuhanyrózsából... Liam elzárta a csapot és Lucia-t kezdte élesztgetni. Nem jött be. Ez után felemelte és kivitte a szobájába. Az ágyára rakta. Én a lány mellé ültem, és a mentőket kezdtem tárcsázni. Bepánikoltam. Beszélni képtelen állapotomba kerültem, úgyhogy átadtam a telefont Liam-nek aki beszélt is a mentősökkel. 10 perc.. A szemem könnyel telt meg... Hamarosan ki is csordultak egymás után a cseppek... Ennek a lánynak elvették a szerelmét... Ezért beül a zuhanyzóba és eszméletlenre sírja magát... - megfogom Lucia kezét, és még jobban kezdek sírni.
- Kicsim, ne sírj. Mindjárt jön a segítség... - bólintottam. Éppen az ágy mellett talált holmikba öltöztettük Lucia-t. Csak azért hogy ne legyen meztelen.. Egy örökkévalóságnak tűnt amíg begördült szirénázva a mentő autó. Megkönnyebbültem. Ám az igazi megkönnyebbülést az hozná, ha tudnám hogy Lucia épségben van. A mentősök semmit sem mondtak. Csak elvitték barátnőmet a kórházba. Mi utánuk mentünk autóval. A vizsgálat ideje alatt a kórterem előtt várakoztunk. Egy nővérke lépett ki az ajtón.
- Jó napot kívánok! Maguk a hölgy hozzátartozói? - kérdezte kedvesen.
- Igen.. Valami olyasmi.. - mondta Liam.
- Akkor bemehetnek. Most éledezik.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre majd beléptünk az ajtón. Most nyugodtam meg igazán. Láttam rajta hogy jól van. Visszatért a színe. Hál' Istennek... - Közel álltam az ágyához és megsimogattam arcát. Lassan megrebegtette pilláit és kinyitotta szemét. Látszott rajta hogy kérdései vannak.
- Rendben...
- Mikor mehetek haza? - érdeklődtem.
- Egy órán belül. A nővér be fog jönni kivenni a katétert és utána távozhat.
- Köszönöm. - sóhajtottam.
Nemsokára kiment a doki és helyére egy igazán kedves nővér jött. Megtette a szükséges intézkedéseket, jó utat kívánt hazafelé majd kikísért a kórteremből. Haza Liam-ék vittek. Illetve nem is haza vittek hanem az ő házukba. Azt mondták itt jobban biztonságban tudnak, mintha Harry házában tölteném az éjszakát. Amint első londoni otthonomba érünk a szerelmes pár felmegy az emeletre, nekem csak annyit mondanak hogy vigyázzak magamra... Fantasztikus.. Elhoznak magukhoz azzal az ürüggyel hogy vigyáznak rám, erre felmennek turbékolni... Én meg maradhatok egyedül a földszinten... Érzem a törődést... Leülök a kanapéra és bekapcsolom a tévét. Nem szeretek tévézni, de most ez az egyetlen dolog ami elvonja a figyelmem Harry hiányáról. Egy romantikától csöpögő film megy éppen az egyik csatornán. Nézésének második percében gördül le az első könnycseppem... Nem ez a megfelelő film erre az alkalomra... Tovább lapozok. Akciófilm... Semmi romantika csak öldöklés és rohanás. Tökéletes. A film 14. percében a történetbe nagyon nem illő sikítás hallatszik... Azt hiszem nem is a filmben van... Sokkal inkább az emeleten.. Erre a gondolatra ismét sírhatnékom támad. Én itt lent nézek valami antiromantikus szart, Ők pedig boldogan falják egymást... - megérkeztek a könnyek is... Bárcsak a helyükön maradtak volna.. 10 perc múlva még mindig sírok... Liam esküvői stílusban cipeli le a lépcsőn Danielle-t... Istenem... Mindkettejük testét csak fehérnemű fedi... Leérnek a lépcsőn... Liam kuncogni kezd... Ez elég érthető, hiszen éppen egy fegyveres támadást lesek a tévében könnyes szemekkel...
- Nagyon hiányozhat Harry hogy még az öldöklésen is pityeregsz. - nevetett Liam.
- Képzeld el nem azon pityergek... Hanem azon hogy ti nem vagytok elég érettek ahhoz, hogy megfékezzétek a bennetek túltengő hormonokat! - kiáltottam sírva. Liam letette Danielle-t. - Egyébként meg kib*szott jól esik, hogy itt hagytok egy romantikus filmekkel teli tévével, miközben ti fent csináljátok a dolgotokat... Amúgy Liam nagyon nagyon ügyes lehetsz, mert ordító tévénél tisztán meghallottam Danielle sikoltását, ami azt hiszem annak tudható be hogy ki tudtad elégíteni. Ez a tény rám nézve eléggé gyászos, mivel tudom hogy engem már sohasem fognak... Mindegy is. Menjetek a fürdőbe és folytassátok.. Én el leszek... - vágtam be a durcást. Danielle mellém ült a kanapéra.
- Csajszi lazíts már. Bocsi ha rosszul érzed magad, de nem tehetünk róla...
- Ha esetleg még egy menetet lenyomnátok, akkor vagy vegyetek vissza a hang hatásokból vagy szóljatok előtte és elhúzok.. Én ezt nem bírom.
- Vagy szerzünk neked is egy fiút. - ajánlotta Danielle.
- Te hallod magad ilyenkor? Danielle nekem nem egy fiú kell hanem a fiú. - hangsúlyoztam az a-betűt. - Harry-t akarom és nem mást.. De ha nem haragszotok most inkább elmennék aludni. Nincs hangulatom bájcsevegni... Jó Éjszakát! - ezzel felslattyogtam a hálószobámba és pár perc múlva már a bárányokat számoltam...
- Liam szemszöge -
Danielle mellé ültem le a kanapén.
- Azt a monológot amit elhadart... Már értem miért egyetemista..
- Nem semmi a csaj. Ezért a barátnőm. - nevettünk.
- De azt ugye tudod, hogy te sem vagy semmi? - kezdtük el falni egymást ismét.
- ... Valahogy sejtettem... - Ahogy Lucia mondaná kikelve magából : lenyomtunk még egy menetet. Egyáltalán nem zavartatva magunk...
Mikor megérkeztünk Liam nyitott be. Illetve nyitott volna be, de az ajtót zárva találtuk. Szerencsénkre van kulcsom a házhoz, így pár perc múlva bejutottunk. Bent sehol sem találtuk Lucia-t. Pánikba estem.
- Lucia itthon vagy? - kiabáltam. Ám nem jött válasz.
- Megnézem fönt. - mondta. Pillanatokon belül Liam kiáltott. - Danielle azonnal gyere! - Erre felrohantam a lépcsőn be egyenesen a fürdőbe. Ugyanis Liam hangja onnan szűrődött ki.
- Jézusom.. - kaptam szám elé kezeim. Barátnőm a zuhanyzóban feküdt eszméletlenül. Mikor rátaláltunk forró víz ömlött rá a zuhanyrózsából... Liam elzárta a csapot és Lucia-t kezdte élesztgetni. Nem jött be. Ez után felemelte és kivitte a szobájába. Az ágyára rakta. Én a lány mellé ültem, és a mentőket kezdtem tárcsázni. Bepánikoltam. Beszélni képtelen állapotomba kerültem, úgyhogy átadtam a telefont Liam-nek aki beszélt is a mentősökkel. 10 perc.. A szemem könnyel telt meg... Hamarosan ki is csordultak egymás után a cseppek... Ennek a lánynak elvették a szerelmét... Ezért beül a zuhanyzóba és eszméletlenre sírja magát... - megfogom Lucia kezét, és még jobban kezdek sírni.
- Kicsim, ne sírj. Mindjárt jön a segítség... - bólintottam. Éppen az ágy mellett talált holmikba öltöztettük Lucia-t. Csak azért hogy ne legyen meztelen.. Egy örökkévalóságnak tűnt amíg begördült szirénázva a mentő autó. Megkönnyebbültem. Ám az igazi megkönnyebbülést az hozná, ha tudnám hogy Lucia épségben van. A mentősök semmit sem mondtak. Csak elvitték barátnőmet a kórházba. Mi utánuk mentünk autóval. A vizsgálat ideje alatt a kórterem előtt várakoztunk. Egy nővérke lépett ki az ajtón.
- Jó napot kívánok! Maguk a hölgy hozzátartozói? - kérdezte kedvesen.
- Igen.. Valami olyasmi.. - mondta Liam.
- Akkor bemehetnek. Most éledezik.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre majd beléptünk az ajtón. Most nyugodtam meg igazán. Láttam rajta hogy jól van. Visszatért a színe. Hál' Istennek... - Közel álltam az ágyához és megsimogattam arcát. Lassan megrebegtette pilláit és kinyitotta szemét. Látszott rajta hogy kérdései vannak.
- Lucia szemszöge -
Egy puha kéz érintését éreztem arcomon. Mélyen belül reméltem hogy Harry az, de el kellett vetnem ezt a gondolatot.. Harry-nek sosem lesz ilyen kicsi és nőies keze.Lassan kinyitom a szemeim. Egy ismeretlen helyen fekszem. Ágyam mellett Liam és Danielle kapaszkodik egymásba.. Mi történt?
- Hol vagyok? - ülök fel az ágyban.
- Szia Csajszi. Kórházban... - válaszol szűkszavúan Danielle. - Elájultál a zuhanyzóban...
- Csodás... De már hazamehetek?
- Kicsim, nem tudunk semmit. Most szólt a nővérke hogy bejöhetünk..
- Nem akarlak felzaklatni de hány évet kapott Harry? - tudakolta Liam.
- Liam komolyan most kell ezt felhoznod? - szidta őt Danielle.
- Nem gond... Egyébként nem évet... Életfogytiglant...
- Jézusom... Nagyon sajnálom.. - ölelt magához Danielle.
- Sajnáljuk... - javította ki Liam. Bólintottam.. Nem akartam most erre gondolni.. Hirtelen nyílt az ajtó és egy orvos lépett be rajta.
- Üdvözlöm, Miss Andrews. Dr. Newman-nek hívnak. Én lennék a maga orvosa.
- Jó napot... - leült az ágyam melletti kis székre.
- Az adatfelvételt már megtettem az irodai számítógépen keresztül. Amire még kíváncsi vagyok az az, hogy a maga kis ájulása öngyilkossági kísérlet akart-e lenni? Mert ha igen, akkor azt jelentenem kell. - leesett az állam..
- Doktor Úr, Lucia nehéz időszakon megy keresztül, de nem hinn..
- A hölgyet szeretném meghallgatni. - vágott Danielle szavába.
- Határozottan nem akartam megölni magam. Csupán arról van szó, hogy szörnyű dolgok történnek... És nem vagyok túlságosan boldog... De nem akarok meghalni.- Jézusom... Nagyon sajnálom.. - ölelt magához Danielle.
- Sajnáljuk... - javította ki Liam. Bólintottam.. Nem akartam most erre gondolni.. Hirtelen nyílt az ajtó és egy orvos lépett be rajta.
- Üdvözlöm, Miss Andrews. Dr. Newman-nek hívnak. Én lennék a maga orvosa.
- Jó napot... - leült az ágyam melletti kis székre.
- Az adatfelvételt már megtettem az irodai számítógépen keresztül. Amire még kíváncsi vagyok az az, hogy a maga kis ájulása öngyilkossági kísérlet akart-e lenni? Mert ha igen, akkor azt jelentenem kell. - leesett az állam..
- Doktor Úr, Lucia nehéz időszakon megy keresztül, de nem hinn..
- A hölgyet szeretném meghallgatni. - vágott Danielle szavába.
- Rendben...
- Mikor mehetek haza? - érdeklődtem.
- Egy órán belül. A nővér be fog jönni kivenni a katétert és utána távozhat.
- Köszönöm. - sóhajtottam.
Nemsokára kiment a doki és helyére egy igazán kedves nővér jött. Megtette a szükséges intézkedéseket, jó utat kívánt hazafelé majd kikísért a kórteremből. Haza Liam-ék vittek. Illetve nem is haza vittek hanem az ő házukba. Azt mondták itt jobban biztonságban tudnak, mintha Harry házában tölteném az éjszakát. Amint első londoni otthonomba érünk a szerelmes pár felmegy az emeletre, nekem csak annyit mondanak hogy vigyázzak magamra... Fantasztikus.. Elhoznak magukhoz azzal az ürüggyel hogy vigyáznak rám, erre felmennek turbékolni... Én meg maradhatok egyedül a földszinten... Érzem a törődést... Leülök a kanapéra és bekapcsolom a tévét. Nem szeretek tévézni, de most ez az egyetlen dolog ami elvonja a figyelmem Harry hiányáról. Egy romantikától csöpögő film megy éppen az egyik csatornán. Nézésének második percében gördül le az első könnycseppem... Nem ez a megfelelő film erre az alkalomra... Tovább lapozok. Akciófilm... Semmi romantika csak öldöklés és rohanás. Tökéletes. A film 14. percében a történetbe nagyon nem illő sikítás hallatszik... Azt hiszem nem is a filmben van... Sokkal inkább az emeleten.. Erre a gondolatra ismét sírhatnékom támad. Én itt lent nézek valami antiromantikus szart, Ők pedig boldogan falják egymást... - megérkeztek a könnyek is... Bárcsak a helyükön maradtak volna.. 10 perc múlva még mindig sírok... Liam esküvői stílusban cipeli le a lépcsőn Danielle-t... Istenem... Mindkettejük testét csak fehérnemű fedi... Leérnek a lépcsőn... Liam kuncogni kezd... Ez elég érthető, hiszen éppen egy fegyveres támadást lesek a tévében könnyes szemekkel...
- Nagyon hiányozhat Harry hogy még az öldöklésen is pityeregsz. - nevetett Liam.
- Képzeld el nem azon pityergek... Hanem azon hogy ti nem vagytok elég érettek ahhoz, hogy megfékezzétek a bennetek túltengő hormonokat! - kiáltottam sírva. Liam letette Danielle-t. - Egyébként meg kib*szott jól esik, hogy itt hagytok egy romantikus filmekkel teli tévével, miközben ti fent csináljátok a dolgotokat... Amúgy Liam nagyon nagyon ügyes lehetsz, mert ordító tévénél tisztán meghallottam Danielle sikoltását, ami azt hiszem annak tudható be hogy ki tudtad elégíteni. Ez a tény rám nézve eléggé gyászos, mivel tudom hogy engem már sohasem fognak... Mindegy is. Menjetek a fürdőbe és folytassátok.. Én el leszek... - vágtam be a durcást. Danielle mellém ült a kanapéra.
- Csajszi lazíts már. Bocsi ha rosszul érzed magad, de nem tehetünk róla...
- Ha esetleg még egy menetet lenyomnátok, akkor vagy vegyetek vissza a hang hatásokból vagy szóljatok előtte és elhúzok.. Én ezt nem bírom.
- Vagy szerzünk neked is egy fiút. - ajánlotta Danielle.
- Te hallod magad ilyenkor? Danielle nekem nem egy fiú kell hanem a fiú. - hangsúlyoztam az a-betűt. - Harry-t akarom és nem mást.. De ha nem haragszotok most inkább elmennék aludni. Nincs hangulatom bájcsevegni... Jó Éjszakát! - ezzel felslattyogtam a hálószobámba és pár perc múlva már a bárányokat számoltam...
- Liam szemszöge -
Danielle mellé ültem le a kanapén.
- Azt a monológot amit elhadart... Már értem miért egyetemista..
- Nem semmi a csaj. Ezért a barátnőm. - nevettünk.
- De azt ugye tudod, hogy te sem vagy semmi? - kezdtük el falni egymást ismét.
- ... Valahogy sejtettem... - Ahogy Lucia mondaná kikelve magából : lenyomtunk még egy menetet. Egyáltalán nem zavartatva magunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése