Chapter 21..!

Hejhó :))
Meg is van a 21. rész! Elég gyorsan haladunk :) Köszi a megtekintéseket, pipákat, kommenteket stb. Kérlek legyetek ugyanilyen vagy ennél jobban aktívak. <-- Na ezt sikerült megfogalmazni xdxd
Fb. csoport:  https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
American Dream: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
Jó olvasást!! :-*
Zeneajánló: Sam Smith - I'm not the only one.
                  Christina Perri - Human.

Pusszantás : Justagirl*.* :33

Március 8. - A tárgyalás napja.

- Lucia szemszöge -

Már minden elő van készítve. Fekete sport táska fekszik az ágy mellett Harry oldalán. Benne minden dologgal ami kellhet a túléléshez egy rabokkal teli intézményben. A szekrény akasztóján fehér ing és fekete öltöny lóg nadrággal együtt. A cipőt már este odakészítette a terasz tetővel fedett részére. Az én ruhám még a szekrényben.. Nem tudtam magam rászánni, hogy elővegyem. A felkelés se megy túl könnyen de végül felállok és a konyhába indulok. Harry még az igazak álmát alussza.. Én pedig kávét főzök. Megint kávé... Úgy érzem koffein túladagolásom lesz ha így folytatom; de szükségem van rá a történtek feldolgozásához. Egy kicsit megnyugtat.. Miután az utolsó korty is végighaladt nyelőcsövemen reggelit kezdtem készíteni. Meleg szendvics... Tökéletes lesz erre a csodás napra... A kész ételt és Harry reggeli kávéját az asztalra tettem. Leültem az asztal melletti székre és vártam, hogy Harry felébredjen. Pár perc elmélkedés után nyílt a hálószoba ajtó, a lépcsőn pedig Harry vánszorgott le egy szál boxerben. Mikor a konyhába ért, felálltam a székről és könnyeimet visszafojtva, némán öleltem magamhoz. Olyan erősen szorítottam ahogyan csak tudtam. Beszívtam mámorító illatát és tüdőmben tartottam. Megpuszilta fejem búbját, én pedig engedtem a szorításból. Fokozatosan engedtem Őt el. Majd mikor megszabadult karom fojtásától leült az asztalhoz.

- Sajnálom hogy ezt kell átélned... Tényleg nem akartam..
- Én meg azt nem akarom hogy sajnálkozz. Megtörtént és kész. Ne beszéljünk erről, jó? - szakítottam félbe mondandóját. Bólintott majd reggeliét kezdte enni. Csak néztem ahogyan egyik falat követi a másikat, végül az üres tányért hagyva hátra. Harry felállt, a tányért a mosogatóba tette.

- Köszönöm a reggelit. A kávét most kihagynám ha nem nagy gond.
- Sebaj, majd megiszom én. - mondtam határozottan.
- Méhecske... Ez már aztán tényleg nem fog jót tenni. Kérlek nyugodj meg és ne vedelj kávét. Minden rendben lesz. - próbált nyugtatni.
- Ezt megjegyzem... Majd ha a bíró bejelenti hogy bezárnak akkor a fejedhez fogom vágni hogy mit mondtál ma reggel. 'Minden rendben lesz'. Mikor? Húsz vagy talán ötven év múlva? - csaptam az asztalra idegességemben. - Nem akarok nélküled élni.. - folytak végig könnyeim az arcomon.
- Csak tarts ki.. Ígérem sietek. - ölelt magához. Nem szóltam semmit. Bántotta a fülemet az a 'sietek' szó. Hogyan tudna sietni ha be van zárva? Mindegy.. essünk túl rajta..

****

Sikerült felöltöznöm. Nagy nehezen rászántam magam. Szememet feketére húztam ki és füstösre satíroztam szemhéjtussal. Körmömet is feketére festettem. Ez egyfajta gyász. - magassarkúmban tipegek le a lépcsőn. Harry a nyakkendőjét igazítva próbálja a kocsi kulcsot megtalálni. Segítek neki. Szó nélkül megyünk a kocsihoz. Én beülök amíg ő bezárja a bejárati ajtót. A csomagját a hátsó ülésre dobva ül be az autóba. Elindítja, majd hajtani kezdünk. A városnak általam még nem ismert részére érünk. Panel házak sokasága emelkedik a magasba. Balra fordulunk.. Éttermek, butikok, kávézók.. Forgalmas ez a negyede Londonnak. Nem csoda hogy nem jártam még itt. Mindig is kerültem a nyüzsgést, ahol sok az ember. Egy óriási épület előtt állítja le a motort. Valószínűleg megjöttünk.. Nem szól semmit.. Kiveszi a hátsó ülésről a holmiját majd kiszáll. Én is ezt teszem. Mellette sétálok a járdán. Próbálom tartani a lépést. Kezét az enyémhez kulcsolja. Ez biztonságot ad. Így már kézen fogva megyünk be a hatalmas faajtón. Félek... Az előtérben székek.. Leülünk. A tárgyaló terem ajtajára egy felirat volt ráírva : 'Belépés csak szólításra'. Szorongatom szerelmem kezét, semmi pénzért el nem engedném. Pár perc múlva egy idősebb hölgy lép ki a 'Belépés csak szólításra' ajtón. Megköszörülte torkát, majd a kezében lévő papíron kereste azt a mondatot amit fel akart olvasni. Majd megszólalt.

- A vádlottat, név szerint Harold Edward Styles-t kérjük a tárgyaló terembe. - Harry felállt és magával húzott. Még nem mentünk be. Előtte még szemembe nézett majd halkan azt suttogta: 'Szeretlek..' Ezután közelebb jött és megcsókolt. Érzelemmel teli volt a csókja. Mintha azt mondta volna: Most el kell válnunk, de igyekszem visszatérni hozzád. Könnyekkel teltek meg szemeim.. Nem tudtam megszólalni. Még egyszer végignéztünk egymáson majd befelé indultunk. Az idős hölgy engem a sorban elrendezett padok felé invitált, Harry-t pedig a vádlottak padján ültette le ügyvédje mellett. Magam mellé tettem a táskám. Vártam.. Harryvel egymás tekintetét pásztáztuk. Szinte elvesztünk benne. Ám a bíró hangja mindkettőnket a szilárd talajra húzott vissza.

- Csendet!.. Először is köszöntök minden jelenlévőt. Ha mindenki készen áll akkor kezdhetjük is. - az idős hölgy bólintott. - A londoni bíróság eljárást indít többszörösen elkövetett gyilkosság ügyében. A vádlottunk Harold Edward Styles, a bíróság által pontosan nem ismert számú gyilkosságot követett el. Amiről a szervezetünk tud, az negyvennyolc, ismétlem negyvennyolc haláleset. - negyvennyolc? Leesett az állam... - Tudomásunk szerint ezt vádlottunk egyedül vitte véghez. Van esetleg valami hozzáfűzni valójuk? - nézett a bíró az ügyvédre, majd Harry-re. - A szót az ügyvéd helyett a vádlottnak adom.
- Így történt bíró Úr ... Nem tagadom.. - Mi van?! Miért nem szól Sophia-ról? Miért vállalja magára az egészet? Semmit nem értek..
- Ez esetben folytatnám. Tudomásunk szerint a vádlottnak semmilyen indítéka nem volt ezeket az embereket a túlvilágra juttatni. Tehát ártatlan emberek estek áldozatul. Ezek között találhatóak családapák, a vádlott korabeli nők és férfiak, valamint kiskorúak - azaz - a tizennyolcadik életévüket be nem töltő polgárok. Ez igen szomorú, Harold. Miért volt oka megölni őket? - kezdett a bíró ordításba. - Jó érzést kelt magában az ha embereket láthat szenvedni? Válaszoljon! - ijesztően agresszív volt a tekintete...
- Bíró úr, védencemnek nem kötelessége az ön követelőző - a tárgytól eltérő kérdéseire választ adni. Kérem folytassa tovább. - az ügyvéd szólalt meg Harry helyett.. Ő csak fejét lehajtva hallgatta tovább tetteit.
- ... Rendben.. A testület visszavonul ítélethozásra. Az ítélethirdetés fél óra múlva esedékes. Kérek mindenkit, az előtérnél tovább ne távolodjanak a tárgyaló teremtől! Különösen a vádlott ne. Köszönöm. - A bíró, az ügyvéd és még pár ember elvonult egy kisebb terembe. Bűnözőm az idős hölgytől kérdezett valamit, majd felém indult. Beljebb csúsztam a padban Ő pedig mellém telepedett. Megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.

- Rettenetesen félek. - suttogta rekedt hangján.
- Hidd el, nálam nem jobban. A bíró nem tűnik túl barátságosnak.. Izgulok..
- Szerinted engedélyezett egy tárgyalás szünetében smárolni? - vigyorgott.
- .. Próbáljuk ki. - megcsókolt.. - Imádom hogy a legrosszabb helyzetben is fel tudsz vidítani.
- Ezért vagy még mindig velem, nem?

****

- Csendet kérek! - jöttek vissza a kis teremből a tárgyalóba. - A londoni bíróság jogügyi testülete többszörösen elkövetett gyilkosság/emberölés vétségében bűnösnek találja Harold E. Styles vádlottat. Az ítélet huzamosabb idejű szabadság vesztés, amit a külvárosi büntetésbetartató intézményünkben ülhet le. A szabadságvesztés időtartama a vádlott halálozási ideje, tehát életfogytiglan. - könnyeim patakokban folytak le arcomon. A sminkem már az orrom vonaláig is lefolyott.. Harry rám emelte tekintetét. Ő is sírt. Nem hittem volna hogy képes a sírásra, de most hogy már látom tudom, hogy nem akarom Őt többé sírni látni! Boldog akarok lenni vele de már látom, hogy nem fog menni.. Összetörtem.. - A döntésünket a bűncselekményhez viszonyítva, a törvényeknek megfelelően hoztuk meg. Kívánnak fellebbezni?
- Abszolút! - szólal meg az ügyvéd, ugyanis Harry nincs abban az állapotban, hogy beszélni tudjon.
- Rendben. Akkor két hét múlva folytatjuk az ügy kivesézését. Mr. Styles valamit kíván hozzáfűzni az utolsó szó jogán?
- Én... Nem akartam... Nagyon sajnálom... - ennyit nyögött ki.. tovább zokogtam..
- A tárgyalást berekesztem! A vádlott rendelkezésére áll a börtönbe indulás előtt öt perc. Viszont látásra!

Azt hittem hallucinálok.. Elveszik tőlem... Most... Pont most, amikor rájöttem hogy szeretem... Ki fogok találni valamit... Annak érdekében hogy kiszabadítsam Őt... Nem hagyom, hogy örökre elvegyék tőlem... Azt már nem..