Chapter 6..!

Halii :))
Íme a 6. fejezeet!! Köszi a megtekintéseket, a pipákat. Kérlek kommenteljetek!! Nem is húzom az időt. Itt a 6. rész! Jó olvasást. Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/661237750639340/
                                                                                                           Pusszantás: Justagirl*.* :33

-Liam szemszöge-

Fél nyolc volt, mire felgurultam a kocsifeljárón. Egy igencsak zűrös ügyet kellett elintéznem. Kiszálltam autómból, gondosan bezártam azt, majd befelé siettem. Egész nap nem láttam Lucia-t, úgyhogy már hiányzott a közelsége. Éppen benyitni készültem, mikor észleltem, hogy az ajtó zárva. Egy gyors mozdulattal kaptam elő kulcsom és fordítottam el a zárban. Bent cipőmet lerúgtam, kabátomat fogasra akasztottam, és indultam dolgozószobám felé. A laptopomon kerestem a lány üzenetét, amit meg is találtam. Csak egy szó volt ráírva, az is szinte elolvashatatlan macskakaparással : Könyvtár. Ezzel beletörődtem, hogy Lucia könyvtárba ment. Nem nagyon értem, miért, hiszen délelőtt már megjárta a könyvkölcsönzőt. Gondolataimat eltereltem, és laptopomon kezdtem dolgozni a következő ügyemmel. Néhány perc múlva szemem a szemben levő órára irányítódott. 8 óra. Ilyenkor már nincs semmiféle könyvtár nyitva nemde? Aggódni kezdtem. Laptopom lecsuktam, kabátom, cipőm felvettem, és gyalog indultam megkeresni Lucia-t. A teljesen sötét éjszakában kicsit furcsa volt őt keresni. Ő önszántából sosem menne egyedül az éjszakába. Reméltem, hogy a könyvtárnál megtalálom. Nem kellett sokat mennem, egy zilált lány futott felém. Karomat kinyújtottam, ő pedig egyenesen nekem szaladt. Látszólag megijedt. Magamhoz húztam, megöleltem. Tudattam vele, hogy én vagyok az. Pár perc múlva már szó nélkül indultunk haza.

****

- Mi történt? Egyáltalán miért mentél könyvtárba ilyenkor? - kérdeztem tőle, miután lezuhanyozott. 

- Tudod, nemsokára vizsgáznom kell és egy könyvet ott felejtettem. Azért mentem vissza. És nehogy aggódni merj, azért szaladtam hazáig, mert megijedtem. Ennyi az egész. Majd holnap fényes nappal megyek a könyvért. 

- Biztos nincs semmi baj? 

- Tuti. De ha nem bánod, most felmegyek a szobámba. - bólintottam, majd a szobája felé indult.

-Lucia szemszöge-

Nem akartam megosztani Liam-mel a történteket. Nem akartam, hogy tudja, valaki vadászik rám. Nekem is elég zavaros az ügy. Ha bántani akar, eddig miért nem tette? Elrabolhatott volna... Megölhetett volna.. De nem tette. Egyszerűen felszívódott a helyről. Akárki is volt az az alak, rá akartam jönni. Majd megölt a kíváncsiság. Elhatároztam, hogy kiderítem, ki ő. Ha kell az életem árán is megtudom. 

- Haló.- szóltam bele a telefonba.

- Szia csajszi. Elárulnád, hol jártál? Máskor is eltűnhetnél. A jóképűvagyokésszexi Liam hívott egy órája, hogy nálam vagy-e. Idegesnek tűnt. Mindenesetre jó volt hallani a hangját.

- Danielle, állj le ezzel a fanatikus áradozással. Liam egy kifinomultabb csajt keres. 

- Na álljon meg a menet. Az orvosi egyetem elsőéves hallgatója nem elég kifinomult ennek a szívtiprónak? Tán menjek el agysebésznek?... Jó, mindegy. Az a kérdés, hol jártál?

- Könyvtárban...

- Ez egész biztos? Segítek: a könyvtár 5-kor zár.

- Ott voltam és kész. Egyébként, szerinted, ha valakinek már adódott alkalma arra, hogy elrabolja vagy megölje azt a személyt akit akar, akkor miért nem tette?

- Kicsim, hallucinálsz? Ha akarod most rögtön fogok egy taxit, és beviszlek az elmegyógyintézetbe. Elraboltak vagy mi? 

- Dehogy.. csak válaszolj. Szerinted?

- Talán.. mert rájött, hogy nem is akarja bántani? Vagy mert kivárja a megfelelő időpontot. De miért is beszélek veled ilyen lényegtelen dolgokról? Beszéljünk Liam-ről. Megnyugodott már?

- Grrh.. Danielle, nem érted.. Mindegy.. Megyek aludni. Hívd randira. Pusza.

- Szió.. Ha tudok valamiben segíteni, hívj fel! - mondta, majd bontottam a vonalat. 

Alvás előtt még párszor átgondoltam a dolgot, és arra jutottam, hogy a következő napon is könyvtárba fogok menni. Egészen biztos. A még forgó agytekervényeimmel kerültem az álmaim világába.