Chapter 2...!

Halihóó! 
Újra itt vagyok, de ezúttal a 2. résszel. Köszönöm a megtekintéseket, Google+-ozásokat, nagyon jól estek. Remélem hamarosan bővül a lelkes olvasók, kommentelők, megtekintők tábora. Köszi a feliratkozást is! Ha valami kérdésetek van felém, megtaláltok facebookon :https://www.facebook.com/profile.php?id=100005001074654 , és akár kommentben is feltehetitek. Facebookon bejelölhettek, és fangirl-rohamos beszélgetésbe is kezdhetünk :). Ennyit az elérhetőségről. Nem lett túl fényes, se túl hosszú, de hát majd lesz jobb is. Kezdődjön hát a 2. fejezet!
                                                                                                                     Pusszantás: Justagirl *.* :3



                                                      

                                                                  -Lucia szemszöge-

*****

- Azért nem akarok visszamenni Londonba, mert Sophia ott van.. És ha ott van akkor biztos, hogy találkozom vele, és ha találkozunk, akkor beszélgetni is fogunk, és akkor ő ki fogja magyarázni magát, és én megint beleszeretek... Úgy utálom magam.. Akármit csinál, egy mosolya elég és én megbocsájtok neki mindent... - Vázolta a tényeket, miközben már a gépen ültünk.

- Öhm.. Oké.. Első lépés: nyugodj meg. Második: gondolkodj el rajta, hogy ő mit tett érted, és hogy megéri-e vele lenned. És... tényleg szereted? Csak gondold át!- bíztattam barátomat, aki elismerően bólintott szavaimra.

- .. Megpróbálom..- Miután ezt mondta, láttam a szemén, hogy mocorognak az agytekervényei. Mivel rám itt már nem volt szükség, behunytam a szemem és a számomra tökéletes álomvilágba repültem. Az álmomban már Londonban jártam. Éppen az egyetemre siettem, amikor egy srácba ütköztem... Gyönyörű volt.. Már ha lehet ilyet mondani egy hímnemű egyedre. Elképesztően zöld szemei enyéimbe meredtek, magas alakja szinte az égig kúszott az én apró termetem mellet. Göndör haját egy kendővel kötötte hátra, amit beismerem, elég vonzónak tartok. Óriási tenyerével igyekezett újra a talajra állítani, ám ez elég nehezen ment. Lábaim ismét összerogytak, amint szemembe nézett. Egyszerűen elképesztő volt.. Sosem álmodtam még ehhez foghatót. Sőt, fiúkról még életemben nem fantáziáltam, nem is volt még fiúm igazán, és lehet, hogy nem is bánom.- Csodás álmomból egy csinos stewardess-hölgy kedves hangja térített vissza a jelenbe.
- Elnézést, hozhatok valami ételt, esetleg italt? - kérdezte, miközben alaposan végigmérte Liam-et. Ő rá se hederített, csak a saját világában kavargott.
- Én egy baracklevet és egy Gyros-t pitában szeretnék.- mivel megéheztem, leadtam rendelésem, és egy széles mosollyal díjaztam munkáját.
- Egy whisky... jéggel.. - Mondta parancsolóan Liam.
- Jack Daniel's vagy Jim Beam?
- Az előbbi.. - fejezte ki nyersen. A hölgy leírta kérésünket, és továbbhaladt. A gondolataim még mindig az álmomon jártak.. Furcsa.. Vajon, ha Liam tudna róla mit reagálna? Majd talán egyszer megtudom.. Mindenesetre nem most fogom neki elmondani. Elég sok stressz van így is az életében.

*****

- Az nem megoldás, hogy leiszod magad.- Jeleztem az alkoholizmussal egyet nem értésem, majd beleharaptam a gyrosba.

- Nyugodj meg, nem azért iszom, hogy megoldódjon minden. Már döntöttem. - válaszolta, majd végigöntötte az égető szeszes italt a torkán. - Először is: semmit nem tett értem, a kapcsolatunkért.. Ja várj, mégis van itt valami.. : Széttette a lábát.. Ennél több nem telt tőle. Másodszor: kibaszottul nem éri meg vele lennem... Egész végig kihasznált, szóval nem látom értelmét. Tehát arra jutottam, hogy ha megérkeztünk Londonba, akkor eljössz velem és szakítok Sophia Smith-el. Elég volt belőle egy életre.

- Öhm.. Én miért kellek ahhoz? Meglennék egyedül a házban. Néznék filmet, vagy hallgatnék zenét.. De semmi kedvem Sophia-val találkozni.. Nagyon ellenszenves. - nyeltem félre ételem szavai hallatán.

-Csak gyere és kész. Kérlek..- Fogta meg hirtelen a kezem.

- Hát ha annyira akarod.. - sóhajtottam, majd fejem a vállára fektettem. A stewardess megint megjelent, összeszedte poharunkat, tányérunkat, a szokásos mosoly sem maradhatott el, majd továbbhaladt.

-Liam szemszöge-

Ahogy a vállamon feküdt.. Szinte éreztem, hogy fenntartások nélkül bízik bennem. Persze nem is adtam okot arra, hogy ne így tegyen. Kiskorunk óta jó barátok vagyunk. És hogy hogy kerültem Spanyolországba? Távoli rokonaim élnek itt, én pedig anyuék válása után hozzájuk költöztem. Fogalmam sincs mi vezetett erre, de utólag már látom, hogy nagyon jó döntés volt. Alapvetően angol vér csörgedezik ereimben, de Spanyolország  is valamilyen szinten az otthonom. Legalábbis annak vallom. Életem legrosszabb döntése volt Angliában munkába állni. A munkával ugyan semmi gond, de itt ismerkedtem meg Sophia-val. Azonnal elkábított. De most nem szabad vele foglalkoznom... Gyorsan lapátra teszem, és minden erőmmel azon leszek, hogy Lucia beilleszkedjen, hogy jó kezekben legyen, hogy otthon érezze magát. Most csak is ez a fontos. Meg fogom óvni őt, nem hagyom, hogy bármi baja essen. Tudva milyen törékeny, ártatlan lány - elég sok okom van aggódni.

Kérem kapcsolják be öveiket, nemsokára landolunk!

Hangzott el a mondat a hangszórókból. Tettük amit kértek, egymásra néztünk bíztatásul, elpakoltuk előlhagyott holmijainkat, majd vártuk, hogy megérkezzünk oda, ahol Lucia új életbe kezdhet.